Századok – 1951

TANULMÁNYOK - Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc tiszántúli hadjárata 30

II. RÁKÓCZI FERENC TISZA NTÜLI HADJÁRATA E tanulmány folytatása annak a kéziratban levő dolgozatnak, melyet a Rákócziszabadságharcot előkészítő tiszaháti felkelés történetéről írtam. A felkelés kezdetének eseményeiről és személyeiről, így a jobbágykérdés kialakulásáról, Rákóczi bejöveteléről is, ott esik szó. Korábbi eseményekre tanulmányomban csak akkor térek rá, ha az a későbbiek megértése érdekében feltétlenül szükséges. Rákóczi tiszántúli hadjáratának történetét elsőnek Szalay László dolgozta fel Magyarország történeté-nek 25. könyvében. (VI. köt. Pest, 1859, 86—103.) Munkájához rendszeres levéltári kutatásokat nem végzett. A nyomtatásban meglévő forráskiadványokon és feldolgozásokon (Kemény, Fiedler, Wagner, Katona, Szirmay) kívül az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárának kolligátumait (Quart. Hung. 614, Fol. Hung. 647, 657) és a Wienerisches Diarium egyes számait használta fel. Munkájával biztos alapot vetett a további kutatás számára. Jóval terjedelmesebb és részletesebb Thaly Kálmán feldolgozása A székesi gróf Bercsényi-család-ról készített, de félbenmaradt nagy müvének (Bp., 1882, 1887, 1892) 18. és 19. fejezetében. Danzer Alphons, Spanischer Successions-Krieg. Feldzug 1703. с. munkájának (Wien, 1878. Feldzüge des Prinzen Eugen von Savoyen. I. Ser. V. Bd.) Die Kämpfe in Ungarn c. fejezetéről szólva, Thaly ezeket írja: „Még szakszerű bírálatra sem méltathatjuk, nemhogy tekintetbe vehetnők. Mindazáltal úgy hisszük, nekünk —• kik közvetlen kútfőkből merítünk — talán sikerülni fog e chronológiai zűrzavarban eligazodnunk s a kuruez tábor mozdulatait az események valódi rendje szerint követnünk, ha nem is mindenütt napról napra.'' Széleskörű — bár fontos forráscsoportokat mellőző — adatgyűjtése valóban jelentős eredményekre vezetett a tiszaháti felkelés és a tiszántúli hadjárat történetére nézve. Jó adatait azonban gyakran pontatlanul, jkritika (nélkül használtai, s romantikus-nacionalista hőskultfuszának szolgálatába állította. Azokat az adatokat pedig, amelyek a Rákóczi-korról való elképzelésébe nem illettek bele, mellőzte. A társadalmi kérdés iránt nem volt érzéke, a jobbágynemesi ellentétet fel sem ismerte. Az események összefüggéséről sem volt világos képe, bár azok időrendjében ritkán tévedett. Feldolgozásának módja e művében is kezdetleges. A tárgyalást hosszadalmas és felesleges kitérésekkel szakítja meg, adataiból nem is alakul ki egységes és áttekinthető képe a tiszántúli hadjárat történetének. Thaly óta a kutatás nem haladt előre. A Rákóczi-korról szóló irodalom Thaly megállapításait ismétli. Jó példa erre Márki Sándor nagy Rákóczi-életrajza. (Bp., 1907, 1909—1910. Magyar Történeti Életrajzok. XXIII, XXV—XXVI.) A kutatás megrekedésének legfőbb oka az, hogy a tiszántúli hadjárat forrásokban szegény részlete a kuruc szabadságharc történetének. Rákóczi leveleiből, a fejedelmi kancellária kiadványaiból csak néhány darab maradt fenn. Ezeket jórészt az Országos Levéltár (O. L.) kamarai lymbusának I. seriesében, a 67. fasciculusban találjuk meg, Rákóczi leveleskönyveiben (Protocollum Expeditionum 1703—1706. Az Országos Széchenyi Könyvtár kézirattárában: Fol. Hung. 978. További kötetei: Protocollum Rákóczianum I—VII., a Jeszenák-csalál levéltárában, az O. L.-ban) is csak egykét bejegyzést találunk a felkelés első hónapjaiból. A Rákóczihoz intézett folyamodványok iktatókönyvének (Extractus Iristantiarum. Töredékei szétszórtan a kamarai lymbus Rákóczi-kori kötegeiben; egy töredéke: Archívum Familiae Rákóczi de Felső-Vadász. Fasc. 27.) hiányzik az eleje, ezért e becses forrásban is csak egyes visszatekintő adatokat találunk a tiszántúli hadjárat eseményeire nézve, Thaly elsősorban családi levéltárakból merített. Az egykorú levelek értékes, bár csak erős kritikával használható adatokat őriztek meg számunkra, de inkább csak az első hetek eseményeiről. Thaly elsőrenden a Koháry- és a Barkóczy-család levéltárát kutatta át. Azokat a leveleket, amelyeket tárgyunkra nézve e két levéltárban talált, jórészt megleljük a Széchenyi Könyvtár kézirattárában levő nagy kolligátumában (Thaly Kálmán kuruckori okmány gyűjteménye I—XXII. Fol. Hung. 1389.), mely más