Századok – 1951

TANULMÁNYOK - Kon; I.: A történettudomány sajátos jellege és feladatai 317

A TÖRTÉNETTUDOMÁNY SAJATOS JELLEGE ËS FELADATAI gi9 „.. .a társadalom fejlődésének története mindenekelőtt a termelés fejlődésének története, a századok folyamán egymást felváltó termelési módok története, a termelőerők és az emberek termelési viszonyai fejlődésének története".1

8 A burzsoá filozófusok és történészek a szubjektív idealizmus álláspontján állnak és azt igyekeznek bebizonyítani, hogy a kapitalista rendszer nem tartalmaz kiengesztelhetetlen belső ellentmondásokat és azt próbálják bizonygatni, hogy a történeti folyamat nem törvényszerű. Ezzel mintegy tagadják a történettudomány objektív jellegét, vagyis azt, hogy megbízható ismereteket nyújthat az embereknek. Rickert pl. egyenesen azt állította, hogy „a történelem és a törvényszerűség olyan fogalmak, melyek kölcsönösen kizárják egymást". Ezzel Rickert tagadja, hogy vannak objektív történeti törvények és hogy a történettudomány tudomány. Ilyen kijelentések manapság hemzsegnek minden burzsoá szociológiai folyóiratban. A marxista történelmi materializmus ezzel szemben rámutatott a történeti folyamat törvényszerű jellegére és a történettudomány adatainak megbízhatóságára. ' A társadalom fejlődése épannyira törvényszerű, mint a természet fejlődése. Ezért van létjogosultsága a társadalomtudománynak, ezért lehetséges a társadalom fejlődéstörvényeinek megismerése. Ebből a szempontból nincs semilyen elvi különbség a természet és a társadalom megismerése között. „Ha a világ megismerhető és a természet fejlődéstörvényeiről alkotott ismereteink megbízható objektív igazság jelentőségével bíró ismeretek, úgy ebből az következik, hogy a társadalmi élet, a társadalom fejlődése — szintén megismerhető és a társadalom fejlődéstörvényeivel foglalkozó tudomány adatai megbízható adatok, melyek objektív igazság jelentőségével bíró adatok. Tehát: a társadalom történetéről szóló tudomány, a társada'mi élet jelenségeinek minden bonyolultsága ellenére, éppoly exakt tudománnyá válhat, mint mondjuk a biológia, olyan tudománnyá, aimely a társadalom fejlődéstörvényeit fel tudja használni gyakorlati alkalmazás céljából"13

— mondja Sztálin elvtárs. A történettudomány adatainak megbízhatósága éppen olyan feltétlen ismérve a tudományosságnak — amely ismérv a tudományt mindenféle kiagya't teóriáktól megkülönbözteti — mint bármely más tudomány adatainak megbízhatósága. A történettudomány, mint bármely más tudomány is, nem üres időtöltés. A történettudománynak meghatározott társadalmi funkciói vannak és hogv ezeknek eleget tehessen, ahhoz az objektív igazságot, megbízható ismereteket ke'l nyújtania. A múlt tanulmányozása nem lehet a történettudomány öncélja, mert az emberi társadalom múltjából a tények egyszerű, mechanikus összegyűjtése aligha érdekelhet valakit s még kevésbbé hasznosítható. Ezrm az alapon ePyes burzsoá tudósok egyáltalán tagadták a történelem gvakorlati jelentőségét s azt bizonvgatták. hogv mivel n'ncs gyakorlati je'entősége, nem gyakorolhnt aktív hatást az é'etre. Az ilyen állításnak azonban nincs semmi a'apja. Természetesen a történettudomrny nincs közvetlen kapcsolatban az anyagi termelési folyamattal és nem szolgálja úgy a termelést, mint a természettudomány és a műszaki tudományok, nem gyakorol olyan közvetlen hatást az alapra és fe'építményre, mint a politikai gazdaságtan, az állam- és jogtudomány, de mégis rendkívül fontos szerepet játszik az emberiség fokozatos fejlődésében. A történettudomány szerepe abban áll, ho<3y m:vel lényege az emberiség egész történeti fejlődésének általánosító kiértékelése, így tehát az egyetlen megbízható eszköz, amelynek seg'tségével a társadalom fejlődésének egyetemes törvényeit feltárhatjuk, егек rreg:smerése pedig rendkívül fontos az emberiség számára. S valóban, milyen más úton tárhatnók fel a társadalom fejlődésének törvényeit, ha nem törvényeinek alapos tanulmányozása segítségével? u Sztálin, A leninizmus kérdései, 1951. 688. 13

U. о 680. 21 Saázadok — 6-22