Századok – 1951

TANULMÁNYOK - Kon; I.: A történettudomány sajátos jellege és feladatai 317

320 i. kon több van benne, minél inkább érintkezik az osztályok érdekeivel és minél inkább a közvetlen osztályérdekeket szolgálja. A marxizmus-leninizmus a tudományokat tárgyuk szerint természettudományokra és társadalmi tudományokra osztja. A tudományok két csoportja bizonyos közös vonások mellett lényeges külön sajátosságokkal is rendelkezik. A társadalmi tudományok — a természettudományoktól eltérően — nem állnak közvetlen kapcsolatban az anyagi termeléssel, de igen szorosan fűződnek az alaphoz és a társadalmi osztályokhoz, mert „az emberek életteltételeit, a társadalmi viszonyokat, a jogi és államformákat — filozófiai, vallási, művészeti és egyéb eszmei felépítményükkel — történelmi egymásutánjukban és jelenlegi állapotukban veszik vizsgálat alá".8

Ezért, míg a természettudományok pozitív eredményei különböző alapok termelését és különböző társadalmi osztályokat képesek kiszolgálni, addig a társadalomtudományok, melyek konkrét történeti formájukban közvetlenül kapcsolatosak az illető gazdasági alappal és bizonyos osztályokkal, az osztályharc eszközei. Ezért — mint Lenin megállapította — osztályharcon alapuló társadalomban nem létezhet osztálynélküli társadalmi tudomány.9

A burzsoá társadalomban például van burzsoá közgazdaságtan, szociológia, történetírás, jogtudomány, melyek mind a bérrabság, a burzsoá rendszer védelmezői és van proletár marxista politikai gazdaságtan, van marxista materialista történetfelfogás, marxista állam- és jogtudomány, amelyek mind könyörtelen harcot hirdetnek a bérrabság, a kapitalizmus ellen. De ez nem jelenti azt, hogy osztálytársadalomban nem lehet objektív, azaz igazi tudomány, amely megbízható, igaz ismereteket nyújt. Ez a tudomány a marxista tudomány. Az emberi társadalom fcjlődéstörvényeinck megismerése képezi a többi társadalmi tudomány alapját, mert minden társadalmi jelenséget csakis úgy érthetünk meg, lia keletkezésén és történeti fejlődésén keresztül vizsgáljuk. V, I. Lenin többízben kiemelte, hogy ,,nc feledkezzünk meg az alapvető történelmi összefüggésekről, hogy minden kérdésre abból a szempontból nézzünk, hogy az adott jelenség miként jött létre a történelem folyamán, milyen főbb szakaszolkon ment át fejlődése folyamán és ennek a fejlődésnek a szempont jából kell megvizsgálnunk azt, mivé lett most az adott dolog".10 A historizmus elve minden egyes tudomány nélkülözhetetlen eleme és előfeltétele, függetlenül attól, hogy a természetet vagy az emberi társadalmat vizsgálja-e. A tudományos marxizmus megalapozói erre vonatkozólag a következőket írták „A német ideológia" c. munkájukban: „Mi csak egyetlen egy tudományt ismerünk, a történelem tudományát. Ha a történelmet két oldalról nézzük, akkor feloszthatjuk a természet és az emberek történetére. De mindkettőt elszakíthatatlan kapocs fűzi egymáshoz; amíg emberek léteznek, a természet története és az emberek története kölcsönösen oksági összefüggésben vannak egymással. A természet történetét, az úgynevezett természettudományt itt nem érintjük; az emberek történetével szándékozunk foglalkozni."1

1 A történettudomány az emberi tudás egyik fő ága. Mint minden más tudománynak, a történettudománynak is megvan az emberi tudaton kívüleső és attól független tárgya, amelyet vizsgál. A történettudomány tárgya a társadalom története. I. V. Sztálin továbbfejlesztette a történeti folyamat természetéről szóló marxista tanítást és „A dialektikus és történelmi materializmusról" szóló munkájában megállapítja, hogy a társadalom fejlődésének története számos különböző elemből tevődik össze, melyek közül döntő a termelési mód, vagyis * Engels, Anti-Dühring, 85. » Lenin, Vál. Műv. I. "k. 65. ,0

Lenin, Marx, Engels, marxizmus, 402 11

Marx—Engels, Művei, IV. k. 8. oroszul. j !