Századok – 1951

TANULMÁNYOK - Kon; I.: A történettudomány sajátos jellege és feladatai 317

A TÖRTÉNETTUDOMÁNY SAJATOS JELLEGE ËS FELADATAI gi9 az ember számára csak akkor járhat gyakorlati haszonnal, „ha az embertől független, objektív igazságot fejez ki".5 A marxizmus-leninizmus határozottan szembeszáll az emberi megismerés eredményeit abszolutuimként tekintő felfogással, amely a tudomány által elért színvonalat végső határul fogadja el, de ugyanúgy szembenáll a relativizmussal is, amely tagadja az objektív igazság létezését, valamint azt, hogy az ember megismerheti az objektív világot, tehát elkerülhetetlenül a fideizmushoz, a népbutításhoz vezet. Lenin a „Materializmus és empiriokriticizmus" c. müvében különösen hangsúlyozta, hogy éppen a benne rejlő objektív igazság teszi a tudományos gondolkodást kérlelhetetlenné mindennemű vallásos előítélettel szemben. „Történelmi feltételektől függ minden ideológia, — írta Lenin — de feltétlen az, hogy minden tudományos ideológiának (eltérően például a vallásos ideológiától) objektív igazság, abszolút természet felel meg."6

Éppen mivel a tudomány az objektív igazságot nyújtja s helyesen tükrözi vissza az emberi tudaton kívül s tőle függetlenül létező objektív világot, a tudomány nem semmisül meg és nem keletkezik újra a társadalmi fejlődés minden egyes új szakaszában, hanem a különböző korok különböző nemzedékei által elért ismeretek és viszonylagos igazságok felhalmozása révén fejlődik. A tudomány a társadalmi tudat egyik formája és az összes többi társadalmi jelenséggel szoros kapcsolatban fejlődik. Osztálytársadalomban a tudományra elkerülhetetlenül igen erős befolyást gyakorolnak az uralkodó társadalmi osztályok. Minden tudomány magán hordja azon osztályok világnézetének, eszméinek és érdekeinek bélyegét, amelyhez tartozik és атеГупек érdekeit az illető tudós kifejezi. A marxizmus-leninizmus klasszikusai többízben hangsúlyozták, hogy bármennyire gazdag és sokrétű is a társadalom szellemi élete, a társadalmi tudat összes formái minden történetileg adott korszakban szoros kapcsolatban állnak az illető korban uralkodó gazdasági viszonyokkal és osztályokkal és ki vannak téve ez utóbbiak behatásának. Mint Marx írja: „az anyagi termelés egy meghatározott formája függ először is a társadalom meghatározott tagozódásától, másodszor az embernek a természethez való meghatározott viszonyától. Ügy egyik, mint másik meghatározza államrendszerét, világnézetét és kövctkezésíképpen szellemi termelésének jellegét."7 Minden tudomány, az objektív valóságból merített empirikus tényanyag és az ebből leszűrt és a gyakorlat által igazolt törvények mellett a természetre, társadalomra, a gondolkodás, a tudat és lét közti viszonyra vonatkozó általános nézeteket, azaz filozófiai, világszemléleti nézeteket is tartalmaz, amelyek osztálytársadalomban elkerülhetetlenül egyik vagy másik társadalmi osztály érdekeit fejezik ki és felépítményi jelleggel bírnak. Ilyen felépítményi mozzanatok megtalálhatók bármely tárggyal foglalkozó tudományban és erősen befolyásolják a tudomány tartalmát. Ezek ugyanis vagy egybeesnek (mégha csak fővonalaikban is) a tudomány pozitív tartalmával — nevezetesen ha ezek az eszmék materialista eszmék, vagy ha a dialektikának, a tudományos fejlődéselméletnek elemeit, ill. a haladó osztály eszméinek elemeit tartalmazzák s ebben az esetben elősegítik a tudomány további fejlődését; vagy pedig ha ezek az eszmék idealista, metafizikai eszmék, a reakciós osztály eszméi, tehát a tudomány objektív eredményeinek ellentmondanak, ebben az esetben gátolják fejlődését, megakadályozzák abban, hogy az objektív igazságot tükrözze vissza és végeredményben áltudománnyá teszik. így tehát, bár a tudománv, mint a társadalmi tudat formája, nem felépítmény valamely gazdasági alapon és hatósugara túlszárnyalja bármely felépítményét, mégis tartalmaz számos felépítményi elemet. Ilyen elem annál 6 Lenin, Materializmus és empiriokriticizmus. 134. B U. o. 130. 7 Marx, „Elméletek az értéktöbbletről". I. köt. 238. oroszul.