Századok – 1951

TANULMÁNYOK - Kon; I.: A történettudomány sajátos jellege és feladatai 317

I. KON Mindéin társadalmi rendszerben az uralkodó termelési viszonyok mellett, amelyek e társadalom gazdasági alapját képezik, rendszerint fennállnak a régi gazdasági rendszernek, a régi alapnak, a letűnő tulajdonformáknak, s a nekik megfelelő nézeteknek és egyéb felépítményjeilegű jelenségeknek maradványai, valamint az új termelési viszonyoknak, az új alapnak és a nekik megfelelő új felépítmény elemeinek csírái. De ez azt jelenti, hogy egy adott konkrét társadalomban nem lehet a társadalmi tudatnak egész tartalmát ahhoz a felépítményhez sorolni, amelyet a társadalomban uralkodó gazdasági rendszer hozott létre. Az emberek társadalmi tudata ezenkívül nemcsak a termelési viszonyokat (az alapot) tükrözi vissza, hanem a társadalom anyagi életfeltételeinek összességét is, amelynek egy részét képezik a termelési viszonyok. Tehát a társadalmi tudat, amely a társadalmi lét egész sokrétűségét tükrözi vissza, a felépítményjeilegű elemek mellett elkerülhetetlenül tartalmaz nem-felépítményjellegű elemeket is, vagyis olyanokat, amelyek az emberi társadalom egész történelmének folyamán fejlődnek, történelmileg különböző alapokat és a társadalom különböző osztályait szolgálják s az egymást leváltó gazdasági alapokkal nem semmisülnek meg. Más szavakkal a társadalmi tudatban vannak olyan elemek is, amelyeknek hatósugara szélesebb, mint a felépítményé. Az ideológia területéhez tartozó ilyen specifikus társadalmi jelenségek közé sorolható a tudomány. A tudomány, mint a társadalmi tudat formája, az emberiség által a természetről, a társadalomról és a gondolkodásról felhalmozott, a gyakorlat últal ellenőrzött és igazolt, a társadalmi gyakorlatot szolgáló objektív ismeretek összessége. Már abból is, hogy a tudomány az emberiség által felhalmozott összes tapasztalatok, összes ismeretek általánosítása, érthető, hogy a tudomány az emberiség egész, sok évszázados fejlődésének eredménye, nem pedig csak valamely egyetlen alap és osztály terméke. A tudomány, mint a társadalmi tudat formája, nem semmisül meg az egymást váltó gazdasági alapokkal. Következik ez magából a tudomány jellegéből, társadalmi funkciójából, amely abban áll, hogy az emberiség különböző irányú minden tapasztalatának általános kiértékelésével feltárja a természet és a társadalom fejlődésének objektív törvényszerűségeit és azokat az emberiség érdekében a legcélszerűbben felhasználja. Az objektív világ megismerését száz és száz i emberi nemzedék hozza létre, amelyek mindegyike valami újjal gyarapítja ezt a megismerést, s ezzel fokozatosan közelebbviszi az emberiséget az abszolút igazsághoz. Világos, hogyha ez a folyamat a társadalom fejlődésének minden egyes újabb szakaszán élőiről kezdődnék, ha az új uralkodó osztály elvetne mindent, amit előtte elértek, akkor a történelemben nem volna meg a megismerésnek, a haladásnak, a tudományok fejlődéséinek az állandóan előbbrejutó folyamata, amelyet látunk. Ezért van az, hogy Marx ,,A tőke" előkészítő munkálataiban a tudományt nem felépítményként határozza meg, amelyet egy bizonyos alap hozott létre és amely elválaszthatatlanul összefügg vele, hanem mint „a társadalmi fejlődés egyetemes szel'emi termékét" vagy mint „az áltaj lános történelmi fejlődés elvont eredményét".3 Magától értetődik, hogy a tudomány fejlődik és minden korszakban új alakot ölt. Engels azt írta, hogy „minden kor elméleti gondolkodása — történelmi termék, amely különböző korokban igen különböző formát vesz fel és egyben igen különböző tartalmat is."4 De minden tudomány legfontosabb vonása, t. i. az a vonás, amely a tudomány fő sajátosságát alkotja és amely azt az objektív világ minden más visszatükröződésétől megkülönbözteti, abban á'l, hogy helyesen kell visszatükröznie az objektív világ törvényeit, az objektív igazságot kell nyújtania, hogy az embernek segítségére lehessen a gyakorlati életben. A megismerés 3 Marx—Engels, Archívum, II. (VII.) köt. 157-, 161., oroszul. 1 Engels, A természet dialektikája. 24. oroszul.