Századok – 1951

TANULMÁNYOK - Kon; I.: A történettudomány sajátos jellege és feladatai 317

A TÖRTÉNETTUDOMÁNY SAJÁTOS JELLEGE ES FELADATAI írta: I. Kon (Voproszi Isztorii. 1951. 6. sz.) Sztálin elvtárs zseniális művei a nyelvtudomány kérdéseiről újabb nagyszerű gyarapodását jelentik a marxizmus-leninizmus kincsestárának. I. V. Sztálin továbbfejlesztette és elmélyítette a nyelv, az alap, a felépítmény marxista elméletét, feltárta a robbanások nélkül végbemenő minőségi változások, ugrások és forradalmak törvényét, gazdagabbá tette a dialektikus és történelmi materializmust, szabatosabban megfogalmazott és konkretizált számos, igen fontos tételt, amelyeknek elsőrendű jelentőségük van a filozófia és a történettudomány számára. Különösen nagy jelentősége van a szovjet történészek számára Sztálin elvtárs azon megállapításának, hogy a társadalmi jelenségeknek, a meghatározott általános vonásokon kívül megvannak „a maguk különleges sajátosságai, amelyek megkülönböztetik őket egymástól, amelyek mindennél fontosabbak a tudomány szempontjából".1 Ez a megállapítás, amely továbbfejleszti az általános és a különleges dialektikus egységének tételét, a jelenségek konkrét tudományos elemzésére és tanulmányozási módszerére, jellegére vonatkozó tételt, arra hívja fel a szovjet történészek figyelmét, hogy behatóan tanulmányozzák minden egyes társadalmi jelenség különleges sajátosságait, a jelenség fejlődésének minden egyes szakaszán, hangsúlyozza, hogy éppen ez a legfontosabb a tudomány szempontjából. Ezen útmutatásokat követve kell megvizsgálnunk magának a » történettudománynak jellegét, feladatait és funkcióit. * * * Sztálin elvtárs „Marxiizmus és nyelvtudomány" című müvének segítségével megoldható az a kérdés is, hogy a tudománynak, mint társadalmi jelenségnek mi a jellege s hol a helye az emberi társadalom fejlődésében. Filozófusaink és történészeink eddig a tudományt ideológiai felépítménynek tekintették a gazdasági alap felett. I. V. Sztálin munkája megköveteli, hogy I felülvizsgáljuk korábbi felfogásunkat arról, hogy milyen helyet foglal el a tudomány a többi társadalmi jelenség között. Sztálin elvtárs továbbfejlesztette az alapról és a felépítményről szóló marxista tanítást, konkretizálta, szabatosan meghatározta az alap és a felépítmény fogalmát: „Az alap: a társadalom gazdasági rendje a társadalom fejlődésének adott szakaszában. A felépítmény: a társadalom politikai, jogi, vallási, művészeti és filozófiai nézetei és az ezeknek megfelelő politikai, jogi és egyéb intézmények."2 I. V. Sztálin kimutatta, hogy egy meghatározott alap felépítményéhez nem tartozik a társadalom egész szellemi élete, hanem csakis azok az elemei, amelyeket közvetlenül ez az alap hoz létre, amelyek elszakíthatatlan kapcsolatban vannak ennek az alapnak érdekeivel és sorsával, amelyek tevékenyen hozzájárulnak az alap kialakulásához és megerősödéséhez és csakis addig léteznek, amíg ez az alap fennáll. 1 Sztálin, Marxizmus és nvelvtudomány. A nvelvtudomány néhány kérdéséhez. Bpest., Szikra, 1950. 33. 2 U. o. 6.