Századok – 1951

TANULMÁNYOK - Grekov; B. D. : Hogyan hajtjuk végre a J. V. Sztálin "Marxizmus és nyelvtudomány" c. munkájában kitűzött feladatokat 309

31G В. D. GREKOV Másfelől „...a felépítmény, miután létrejött, hatalmas cselekvőerővé válik, tevékenyen hozzájárul alapjának kialakulásához, megerősödéséhez, mindent megtesz, hogy segítsen az új rendnek a régi alap és a régi osztályok felszámolásában és megszüntetésében". (U. o. 7. old.) Ezeknek az elméleti tételeknek megvilágításában biztosabban, tudjuk megoldani a feudalizmus kialakulásának kérdését országunkban. A szovjet archeológusok által nemrégiben feltárt archeológiai adatok, amelyek a termelőerők magas színvonaláról beszélnek а IX. századnál lényegesen előbb, s a nemzetiségi társadalom felbomlását és az osztályok megjelenését hozzávetőlegesen időszámításunk első évezredének közepére teszik, lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebben megértsük az írásos források tanúságait is a politikai szövetségek fennállásáról már a VI. század végén és a VII. század elején (a duleb-szövetség, valószínűleg, és az ant-szövetség). Ezeknek a politikai alakulatoknak létrejötte teljesen megfelelt azoknak a változásoknak, amelyek a termelőerők fejlődésének hatására a termelési viszonyokban végbementek, és természetesen ez az új felépítmény a maga részéről visszahatott az alapra. A felépítmény hatására megerősödött a nagv földbirtok, növekedett az arisztokrácia gazdasági ós politikai jelentősége. A szmerd-parasztok nagyobb mértékben kezdtek függőségbe kerülni. Létrejött a feudális termelési mód. Lenin teljes joggal állította, hogy a jobbágyság Oroszországban már a IX. században fennállott. (Lenin Művei 20. kötet, 348. old.) A X. század legelejéről származó szerződésekben, amelyeiket a görögök kel kötöttek, már megtalálhatók a bojár nagybirtokosok, akik állandó örökbirtckaikon éltek. Ezek aktív politikai erőt képviselteik, és támogatták saját fejedelmük hatalmát. Jelentékeny idő kellett ahhoz, hogy ezek a társadalmi viszonyok megérhessenek. A bojárok, az erős fejedelmi hatalomra támaszkodva, mégjobban megszilárdítják gazdasági és politikai pozíciójukat, kiszélesítik földbirtokukat, növelik a tőlük függőségben lévő lakosság számát, áttérnek a parasztok kizsákmányolásának viszonylag haladottabb formájára, a termékjáradékra. Az, hogy a szóiganépen belül szmerdek is voltak, ösztönzőleg hatott erre az áttérésre. „A termékjáradék — mondja Marx —- a közvetlen termelő magasabb kulturális színvonalát tételezi fel, következéskép munkája és'általában a társa dalom fejlettségének magasabb fokát; a termékjáradék a megelőző formától (azaz a munkajáradéktól — B. G.) abban különbözik, hogy a többletmunkát most már nem naturális formájában teljesítik, ezért aztán már nem is a földtulajdonos vagy képviselője közvetlen felügyelete vagy kényszere alatt; ellenkezőleg a közvetlen termelőnek a többletmunkát saját felelősségére kell teljesítenie a viszonyok erejének következtében, nem pedig a közvetlen kényszer erejének következtében és a korbács helyett a törvény határozatától hajtva." (Marx és Engels: Művei XIX. köt. 2. rész, 357. old. oroszul.) A termelőerők növekedése az egyes vidékeken lehetővé tette a gazdasági fejlődést és újabb gazdasági politikai központok megjelenését, amelyek versenytársai lettek „az orosz városok anyjá"-nak. Az arisztokrácia függetlenségének fokozódása végeredményben a Kievi Állam feldarabolódásához vezetett, ami már a XI. század elején, sőt valamivel előbb is észrevehetővé vált. Az alap, miután létrehozta a maga felépítményét, maga is megváltozik a felépítmény hatására, miután pedig megváltozott, átalakítja a maga felépítményét is. A IX—XI. század folyamán az állami szerkezet két formáját figyelhetjük meg. Kétségtelen azonban, hogy ennek az egész időszaknak folyamán feudális termelési viszonyok uralkodtak: „A munkajáradék termék járadékká való átalakulása, — mondja Marx — ha gazdasági szempontból nézzük a dolgot, a földjáradék lényegén semmit sem: változtat". (U. o. 356. old.)