Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Molok; A.: Párizs munkásai a Kommün napjaiban 1
28 Л. MOLO К Egyik utolsó összecsapás a Père-Lachaise temetőben zajlott le: két álló óráig tartott itt a harc. A temetőt védő kétszáz kommünárdból a legtöbb harc közben elesett, a többieket foglyul ejtették és a temető kőfalánál egy szálig kivégezték. Még a Kommün legádázabb ellenségei is kénytelenek voltak elismerni, hogy a kommünárdok emelt fővel és nyugodtan néztek szembe a halállal és a „Marseillaise'-zel az ajkukon, a következő kiáltásokkal haltak meg: „Éljen a Kommün! Éljen a Szociális Köztársaság!" Bátrak és rettenthetetlenek voltak a kommünárdok a vádlottak padján is. Ferré például a bíróság előtt a következőket mondotta: „A Párizsi Kommün tagjaként legyőzőim kezében vagyok. A fejemet akarják, ám vegyék Sohasem fogom életemet aljasságokkal mentegetni! Szabadon éltem, szabadon halok meg! Csak egyet fűzök hozzá: a sors szeszélyes, a jövőre bízom, hogy gondoskodjék emlékemről és hogy megbosszuljon."119 „Polgártársaim küldtek a kommünbe — mondotta Trinquet munkás, a Kommün tagja. — Kockáztattam életemet, a barrikádokon voltam. Lázadó vagyok és ezt nem is akarom tagadni."120 „Nem akarom a tényeket letagadni — mondotta Genton munkás, az 1848-as júniusi felkelés résztvevője, az Internacionálé tagja, aki a Kommün idején politikai vizsgálóbíró volt —, megvallom, hogy a császárság idején a köztársaságért harcoltam, a burzsoá köztársaságban pedig a szociális köztársaságért fogok harcolni... Tegyenek most, amit akarnak." Nyugodtan meghallgatta halálos ítéletét. „Sorsommal már előre tisztában voltam"12 1 — jegyezte meg ezzel kapcsolatban. „Azt mondják nekem — jelentette ki büszkén a bíróság előtt Louise Michel —. hogy a Kommün résztvevője vagyok. Persze, hogy az vagyok. Hiszen a Kommün elsősorban szociális forradalomra törekedett, a szociális forradalom pedig számomra a legbecsesebb cél. Büszke vagyok arra, hogy egyik hírnöke voltam... önöktől, akik katonai törvényszéknek nevezik és bíráimnak adják ki magukat, egyet követelek, halált Satory-ban, ahol már testvéreim is elestek... Minthogy minden szabadságért lüktető szívnek úgy látszik, csak egy joga van: egy kis darabka ólomra való joga, követelem a részemet... Ha nem gyávák, gyilkoljanak meg."122 Igen bátran viselkedtek a kommünárdok a messzi gyarmatokon is, ahol éveken át szörnyűséges viszonyok között tengették életüket. A halál kaszált a száműzöttek soraiban. De nem adták meg magukat. Minden évben március 18-án gyűléseken és beszédekkel megemlékeztek a Kommün évfordulójáról. Meghalt társaikat a következő felkiáltással temették: „Éljen a Kommün!" * A párizsi kommünárdok dicső harci hagyományai még ma is élnek a francia munkások körében, akik minden évben megünneplik március 18-át, mint történelmük egyik legjelentősebb dátumát, május végén pedig tömegesen kivonulnak a Père-Lach aise temetőbe és friss virágokkal díszítik a Kommünárdok Falát, ahol az 1871-es proletárforradalom utolsó harcosait kivégezték. A Kommün tapasztalatainak, tanulságainak és hibáinak tanulmányozása igen nagy szerepet töltött be a nemzetközi munkásmozgalom fejlődésében. Lenin és Sztálin, a bolsevik párt zseniális vezérei mind az első orosz forradalom időszakában, mind a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején és a szovjethatalomnak országunkban aratott győzelme után gondosan tanulmányozták ezt a tapasztalatot. „A Párizsi Kommün nyomdokain haladunk"1 ®3 — írta 1918-ban Lenin. 116 G. da \Costa. La Commune vécue. II. köt. 60. 120 E. Lïssagaray. Histoire de la Commune. 404. 151 „Gazette des tribunaux" 1872 január 22—23. U2 „Gazette des tribunaux", 1871 december 18. 1Я Lenin Művei. 4. kiad. 27. köt. 109. (oroszul).
