Századok – 1951
KRÓNIKA - 285
KRÓNIKA 289 ' kell szervezni, hogy a történelmi előadások eljuthassanak az ország ösezes kultúrotthonaiba. Meg kell teremteni a népszerűsítés helyes formáját, megfelelő brosúrák, vezérfonalak kiadásával. Komoly segítséget kell adni az előadóknak az előadások minőségének állandó javításában, biztosítani kell az előadók rendszeres továbbképzését, megfelelő kádermunkával bővíteni kell az előadógárdát dolgozó népünk körébőL Biztosak vagyunk abban, hogy Pártunk segítségével ezeket a feladatokat meg fogjuk tudni oldani — fejezte be felszólalását Arató Endre. A következő hozzászóló, Köpeczi Béla, a Művelt Nép könyvkiadó részéről foglalkozott a népszerű kiadványok kérdésével. „Pártunk útmutatását követve, könyvkiadásunk is komoly erőfeszítéseket tett az 1951-es évben haladó történelmi hagyományaink népszerűsítésére. Ennek bizonyítására elegendő, ha megemlítem, hogy míg az elmúlt évi könyvnapon a könyvkiadók alig jelentettek meg egy-két történelmi munkát, addig a Művelt Nép Könyvkiadó egymaga az idei könyvnapig kilenc történeti kiadványt ad ki, melyek példányszáma összesen 78.000." i ... A népszerű kiadványok megírása és megjelentetése azonban csak a kérdés egyik oldalát jelenti. A másik — ezzel kapcsolatos — nem kevésbbé fontos probléma az, hogy miként fogadják dolgozóink a már megjelent történeti munkákat. A Horthy-rendszer a dolgozó tömegeket szántszándékkal elzárta a tudományos ismeretektől, s bizonyos mértékig ennek következménye az, hogy dolgozóink a legutóbbi időkig csak kevéssé érdeklődtek az ismeretterjesztő munkák iránt. Éppen ezért ezen a területen nagy feladat vár terjesztési és propagandaszerveinkre. Sajnos, ezek a szervek eddig nem fordítottak elég gondot az ismeretterjesztő és ezen belüí a történeti kiadványok propagálására. Sajtónk alig közöl ismertetést vagy kritikát ezekről a könyvekről, az Állami Könyvterjesztő Vállalat pedig még igen sok kezdeti nehézséggel küzd és nem találta meg mindig a helyes módszereket az ismeretterjesztő kiadványok terjesztésére. A különböző könyvankétok tapasztalatai alapján azonban bátran állíthatjuk, hogy dolgozó tömegeink nagy érdeklődéssel fordulnak multunk kérdései és az ezekkel foglalkozó kiadványok felé. Ezt a megállapítást alátámasztják a Könyvterjesztő Vállalat statisztikai adatai is. Csak két munka adatait említem, melyek a Történelmi Társulat sorozatában elsőknek jelentek meg. Kovács Endre: Bem apó c. könyvéből, amelyet 10.000 példányban adtunk ki, 3400 és az ugyancsak 10.0000 példányban megjelent Fekete Sándor: Vasvári Pál c. kiadványból 4800 példány található a Könyvterjesztő központi raktárában. Ez persze távolról sem jelenti azfcj hogy a többi példány mind elfogyott volna; sok található még a könyvesboltokban. Meg vagyunk győződve arról, hogy ezen a téren sokkal jobb eredményeket is elérhetünk, ha propagandszerveink munkája megjavul, s ha másrészt, ugyanarról a tárgyról a legkülönbözőbb szervek kiadásában nem jelennek meg könyvek vagy brosúrák. Ennek kiküszöbölése végett feltétlenül szükség van arra, hogy a különböző kiadási terveket egybehangoljuk. Mind ezen a téren, mind pedig a propaganda megjavításában a Társulat komoly segítséget nyújthat a kiadónak és egész kultúrpolitikánknak. Előadások, könyvankéjok megtartásával, ismertetések, kritikák megírásával történészeink elősegíthetik ezeknek a munkáknak a megismerését és elterjedését. A könyvankétok tapasztalatai azt mutatják, hogy dolgozóink és elsősorban ifjúságunk érdeklődése az életrajzok felé fordul. Helyes lenne tehát ebből a szempontból felülvizsgálni a sorozat-tervezetet és újabb életrajzokat beiktatni. Sok olvasó érdeklődik a magyar munkásmozgalom hősei iránt, — A téma kérdésével kapcsolatos az is, amit egyik debreceni ankétunkon vetettek fel az olvasók: a Bemről és Vasváriról szóló kiadványok nem foglalkoznak elég részletesen a szomszéd népek akkori harcaival, helyzetével. Általában a szomszéd népek története, de az egyetemes történet sok kérdése iránt is komoly érdeklődés nyilvánul meg. Olvasóink felhívták a figyelmet ia ferma kérdésiére is, ami a népszerű kiadványoknál döntő jelentőségű. Ezeket a munkákat elsősorban a munkásság és parasztság számára írjuk és jelentetjük meg. A szovjet ismeretterjesztés példáját követve, meg kell találnunk azt a formát, amely a mi követelményeinknek megfelel. Az eddig megjelent történeti munkákkal kapcsolatban felmerült az a kritika, hogy túl sok ismeretet tételeznek fel. A szegvári népkönyvtáros azt írja például, hogy a dolgozók szívesen olvassák a történeti munkákat, de egyes részeket nem értenek belőlük, mert ezek túl sok előzetes tudást kívánnak meg. Szükség van tehát arra, hogy a jövőben sokkal alaposabban magyarázzuk meg a felvetődő kérdéseket, vagy legalább is bővebb magyarázó jegyzeteket adjunk. Fontos a megírás módjának kérdése is. Olvasóink azt várják, hogy a kiadványok érdekesek, színesek legyenek, legyen bennük bizonyos életszerűség. Ehhez kapcsolódik a nyelv problémájia. Történészeink hozzá vannak szokva a bizonyos mértékig színtelen és szagtalan értekező stílushoz, nehezen tudnak rátérni a közvetlenebb elbeszélés stílusára. Előadá-19 Századok
