Századok – 1951
KRÓNIKA - 285
KRÓNIKA 287' Dolgozó népünk kulturális igényeinek hatalmas mértékű megnövekedéséről beszélt ezután a főtitkár és ezt Révai elvtárs következő szavaival jellemezte: „Eddig még soha nem látott tudásvágy hevíti dolgozó népünket, a kultúrára való szomjúság milliókra terjed ki. A puszta számok nem is igen képesek illusztrálni-ezt a folyamatot..." „Társulatunkat az a nagy megtiszteltetés érte, hogy minket bíztak meg dolgozó népünk széles tömegeinek történelmi szükségleteit kielégítő előadások tartásával. Ezt a megbízást boldog örömmel vállaltuk, s a feladat nagyságának, fontosságának megfelelő odaadással hajtjuk végre. A feladat megvalósítására Társulatunk eddigi kereteit felülmúlóan, a Népművelési Minisztérium és az Akadémia segítségével külön szervet, előadói szakosztályt létesítünk. A szakosztály központi irányítás mellett nagybudapesti és megyei tagozatokból fog állni, tagozatonként erre kiválasztott összekötők irányítása alatt. Tagozatonként legalább tíz, Nagy-Budapesten 50—60 előadó fog működni. Az előadók zöme kiemelkedő munkát végzett tanárokból, szakosított tanítókból, esetleg egyetemifőiskolai hallgatókból áll, későbbi folyamatos kiszélesítés táviatávai. Központi eiőadókként, mintaelőadások tartására, a Történettudományi Intézet s a többi történetkutató szervek legjobb előadóira támaszkodunk. A szakosztály munkája szorosan hozzákapcsolódik a tanácsok népművelési osztályainak, s az egyre jobban kiszélesedő kulturotthon-mozgalomnak szervezeti formáihoz. Az előadásokat központilag elkészített előadásnak beillő, bő vezérfonal és megadott irodalom alapján fogják tartani. Az előadások tematikája a következőket tartalmazza: Hunyadi Mátyás harcai a török hódítók ellen — az 1514. évi parasztháború — a Rákóczi-szabadságharc — Esze Tamás — Vak Bottyán — a magyar jakobinus-mozgalom — Kossuth Lajos 48-as szabadságharcunk szervezője — Bem apó — Frankel Leó, a párizsi kommün magyar minisztere — az első magyar proletárdiktatúra — Rákosi Mátyás élete. A vezérfonalak gondos ellenőrzés mellett készülnek, ami az előadások magas eszmei-politikai színvonalát biztosítja és hozzájárul a népszerű előadások követelményeinek leginkább megfelelő stílus kialakításához. Beszámolója befejező részében a főtitkár arról beszélt, hogy országunk fejlődése milyen hatalmas lehetőségeket nyújt történészeink számára s egyben milyen nagy, növekvő feladatokat jelent: „Multunk nagy örökségének, haladó hagyományainknak felkutatása, megismertetése nagyszerű feladat: igaz történész nem is álmodhat ennél szebbet. На ezt а munkát- jól végezzük el, azzal Pártunk, népünk mai harcait segítjük elő: a magunk munkaszakaszán erősítjük a haladás, a béke nemzetközi táborát. A történész munkája részleteiben bizonyítja azt, amit Pártunk, népünk szeretett vezetője ezekkel a szavakkal fejezett ki: „Hazánk akkor volt erős, megbecsült és független, mikor sorsát a nemzetközi haladással kötötte össze" A magyar történészek, kiknek kutató munkájia előtt a felszabadulás, országunk szocialista építése, a Szovjetunió példája és segítsége nyitott csaknem beláthatatlan távlatokat, nem ismerhetnek szebb és nagyobb feladatot, mint azt, hogy jó munkájukkal: nagy, haladó hagyományaink feltárásával álljanak helyt a Szovjetunió vezette béketábor, a nemzetközi haladás tábora harcainak, hazánk építésének, kultúrforradalmunk fejlődésének rájuk eső frontszakaszán. Társulatunk rajta lesz, hogy ebből a munkából kivegye részét. Még szorosabb együttműködés a többi történetkutató intézményekkel, elsősorban a Történettudományi Intézettel; kormányszerveink, elsősorban az Akadémia és a Népművelési Minisztérium támogatása a munka szervezeti feltételeinek. Pártunk iránymutatásának hü követése az elvi alapok tisztaságának biztosítéka. A tudományos haladásért küzdő erők széleskörű összefogása, kutatóink lelkesedése s felelőssége Pártunk, népünk, az emberi haladás ügye iránt — biztosíték arra, hogy az előttünk álló növekvő feladatokat fokozott helytállással, hibáinkból is okulva, meg fogjuk oldani. A főtitkár beszámolója után Andics Erzsébet elnök tett bejelentést a Kossuthévforduló megünneplésével kapcsolatban, majd felvázolta a Kossuth évforduló főbb szempontjait. (Beszédét folyóiratunk más helyén teljes terjedelmében közöljük.) Kossuth jelentőségének méltatása után Andics Erzsébet a következő javaslatot tette a Kossuth-emlékkönyv szerzőire és témáira, valamint szerkesztőbizottságára vonatkozólag : „Javaslom, hogy a Kossuth-emlékkönyv előszavát Révai József népművelési miniszter írja. A szerzők és a tanulmányok a következők volnának:
