Századok – 1951

KRÓNIKA - 285

KRÓNIKA hirdetett pályázatunk is, amely egészében jó eredménnyel járt: „öt díjnyertes munkát hozott, melyek önálló kiadvány, cikk vagy közlemény formájában fognak megjelenni. Kívánatos lett volna, ha a pályázók köre szélesebb. De így is négyen a díjnyertesek közül fiatalok; egyik közülük munkás, aki egyéni érdeklődésből kezdett foglalkozni az ózdi gyár történetével, melyben családja s maga is dolgozott". Ezután a történettudomány eredményeit népszerűsítő munka kérdéseiről beszélt a főtitkár. „Pártunk vezetői több ízben megjelölték a helyes irányt, melyen az ilyen jellegű munkának haladnia kell. A haladó történetkutatás kibontakozása megteremtette a végrehajtás szakmai, kormányunk kultúrpolitikai intézkedései pedig, köztük a kiadók profilirozása, a szervezeti feltételeit. Történészeink megértették a feladat fontosságát s éltek az eléjük táruló, újszerű lehetőséggel. Ennek eredménye az a sorozat, melyet ez év elejével indítottunk meg a Művelt Nép könyvkiadóval. A sorozat célja: magas tudományos színvonalon önálló értékű kutatások (többnyire készülő monográfiák) alapján, de ugyanakkor elevenen, olvasmányosan, a hasonló jellegű szovjet kiadványok példáját követően ismertetni nemzeti multunk fontos kérdéseit. A kiadványok táigyát s a feldolgozások jellegét az a főszempont határozza meg, melyre Pártunk vezetői már régebben ráirányították a történészek figyelmét: úgy dolgozzák fel a mult nagy eseményeit, hogy ezzel dolgozó népünk politikai öntudatát erősítve, mozgósítsanak a mai, nem kevésbbé nagy feladatok megoldására. Ebből következik, hogy — bár a sorozat tárgyköre nincs mereven elhatárolva — kötetei elsősorban multunk súlyponti kérdéseit, népünknek a szabadságért, függetlenségért, haladásért vívott harcait, e harcok hőseinek, nagy vezetőinek életét, történelmünk nagy honvédő, haladó hagyományait ismertetik. Főcéljuk az, hogy a fejlődés menetének, a mult küzdelmeinek, hősi példáinak feltárásával is elmélyítsék, erősítsék dolgozó népünk fejlődő, felszabadulásunkból és szocialista építésünk eredményeiből táplálkozó, újtípusú hazaszeretetét. Azt a hazaszeretetet, mely — népünk bölcs vezetőjének kongresszusi szavaival — „mint a motor visz bennünket előre, a jobb jövő felé". A soroaatnak eddig négy, átlagban 4—6 ív terjedelmű füzete jelent meg. Az első köteteket gyorsuló ütemben fogják követni a továbbiak. Szerepel köztük Esze Tamás, Vak Bottyán, Perczel Móric, Stromfeld Aurél feletrajza, a Rákócziszabadságharcot megelőző hegyaljai felkelés, a rákövetkező XVIII. századi parasztmozgalmak ismertetése, továbbá több olyan tanulmány, mely — mint a fehérterrorról, vagy az egyházi reakció Horthy-korszakbeli szerepéről szóló — a mult népelnyomó erőinek leleplezését tűzte ki célul." Megemlítette még Elekes Lajos a magyar nép történetéről a középiskolai tankönyvek alapján készített összefoglalást, mely „hiányai'ellenére nagy hézagot pótol: elsőnek adja összefüggően, marxista-leninista igénnyel, népünk történetét". Ezek a munkák arról tanúskodnak, hogy a történészek megértették Farkas Mihály elvtárs kongresszusi beszédében mondott szavait: „Történészeink, íróink becsületbeli feladata, hogy Hunyadi, Dugovics Titusz, Zrínyi Miklós, Vak Bottyán, Esze Tamás és mások harcairól népszerű irodalmat teremtsenek." Az e területen előttünk álló feladatokat a következőkben foglalta össze a főtitkár: „Arra kell törekednünk, hogy kiküszöböljük a hibákat, melyek a munka kezdeti szakában néhol megmutatkoztak. Ilyen a stílus bonyolultsága, a szakszerűség összekeverése nehézkességgel, s az a körülmény, hogy az írók nem élnek elég szoros kapcsolatban olvasóikkal, ezért nem ismerik, nem is tudják kellően figyelembe venni igényeiket. Ilyen továbbá (s nemcsak a népszerű kiadványoknál, hanem általában) a határidők gyakori kitolása, ami a tervszerűség követelményeinek meg nem értéséről tanúskodik, s bármely indokból ered, arra vezet, hogy a könyvek nem a kitűzött időben jutnak el oda, ahol szükség van rájuk. Ezeknek a — ha nem is súlyos formában, de kétségkívül megmutatkozó — hibáknak, csökevényeknek kijavítása elengedhetetlenül szükséges célunk maradéktalan megvalósításához, a valóba^ népszerű történeti irodalom megteremtéséhez." A Társulat előadásai a történetkutatás aktuális, fontos kérdéseivel foglalkoztak s azt a célt szolgálták, „hogy az új eredmények ismertetésével és megvitatásával is előmozdítsa tudományunk fejlődését, összefogja a kutatókat és a kutatások eredményeit saját munkaterületükön hasznosító egyéb dolgozókat, így a nevelőket, továbbá az egyetemi-főiskolai történészhallgatókat. Az előadásoknak ez a fajtája szükséges és hasznos; ezeket 4ehát a jövőben is folytatnunk kell. Fejlődésünk azonban elérkezett addig a pontig, ahol pusztán ilyen jellegű előadások többé nem elegendők".