Századok – 1951

SZEMLE - Az eszmei és politikai nevelés szerepe a történelemtanításban (ism. Nagy Balázs) 276

SZEMLE 277 jainak, a haladás harcosainak és a mai szovjet embereknek hazafisága egymással szerves kapcsolatban van. A tanulmány komoly figyelmet szentel annak magyarázatára, hogy a tanulók megértsék a Szovjetunió világtörténeti jelentőségét. Természetes, hogy ez nem csupán a Szovjetunió polgáraira vonatkozik, hanem teljes mértékben reánk is. Nálunk a hazafiság Népköztársaságunk iránti hűség és odaadás, de ez akkor teljes és akkor igazi hazafiság, ha tartalmazza a Szovjetunió iránti hűség és odaadás érzését is. Ma a történelem tanítójának ifjúságunkat és egész népünket a világ beketáborának élén haladó,» legyőzhetetlen Szovjetunió iránti hűségre kell nevelnie. Az író kifejti, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtti történelem tanítása során a hazafiságra való nevelés érdekében a legfontosabb ismertetni a népi tömegek forradalmi harcát, az ország védelmében folytatott függetlenségi harcokat és a nemzeti kultúra haladó jelenségeit. V. J. Avdijev „Eszmei politikai nevelés az ókori történelem óráin" című tanulmányában hangsúlyozza az ókori történet tanításának nagy jelentőségét. Ez „neveli... a tanulókban a történelmiség elemeit és elvezeti őket a materialista világnézethez és a dialektikus gondolkodáshoz." (49. 1.) A tanulmány konkrét példákkal mutatja be, hogy mit jelentett az emberiség történetében a rabszolgaság. Az ókori történet tanítójának különös figyelmet kell szentelnie annak a sztálini tanításnak megmagyarázására, hogy „a rabszolgák forradalma felszámolta a rabszolgatartókat és megszüntette a dolgozók kizsákmányolásának rabszolgasági formáját". Ezenkívül fontos feladat az ókori háborúk kapcsán a háborúk igazságos vagy igazságtalan jellegének megértése. Különösen jó alkalom nyílik erre a görög-perzsa háborúk tanulmányozásánál.... Továbbá rendkívül nagy jelentőségű, hogy a tanulók megismerjék a kultúra keletkezésének és fejlődésének kérdését az ókori történettel szerves összefüggésben. A gyűjtemény következő tanulmánya: E. A. Koszminszkij, „Eszmei politikai nevelés a középkori történelem óráin" című cikke. A nálunk is jól ismert történész arra irányítja figyelmünket, hogy a középkor története a feudalizmus története. A feudális rendszer fő jellemvonása pedig a jobbágyoknak a hűbérurak ellen vívott harca. Itt feltétlenül ki kell emelnünk a parasztfelkelések progresszív jellegét, ami határozottan ellene szól annak a téves nézetnek, mely a történelem egynéhány esetében a parasztfelkeléseket reakciósnak állítja be, mivel azok a burzsoázia ellen irányultak. Ez a nézet még nem egy helyen problémaként felmerül. Nagyon fontos a középkori történet tanítása során megfelelően hangsúlyozni a szellemi haladást, a tudomány és a tudás szabadságáért vívott harcot, melyet a középkorban főleg az egyházi reakció ellen folytattak a tudomány olyan zászlóvivői, mint Galilei, Giordano Bruno és a többiek. Lehetetlen nem gondolnunk arra, hogy a Vatikán ma is a tudomány és haladás esküdt ellensége és hogy ezt nemcsak a munkásosztály, a kommunizmus győzelme óta folytatja, hanem az emberiség történelmében mindvégig az volt. Koszminszkij szétzúzza azt a középkorról terjesztett tudatos történelemhamisítást amelyet a fasiszták saját barbárságuk igazolására igyekeztek felhasználni. A fasiszták számára vonzó volt a középkor egyrészt hódító terveik szempontjából, másrészt abból a szempontból, hogy a középkori osztálytagozódás, nevezetesen a jobbágyság — melynek visszaállítása céljuk volt — vonzónak tűnjön- A tanulmány kifejti, hogy a középkor története nem mellőzheti a Szovjetunió népeinek történetét, mely nagy hatással volt az európai történelem alakulására is. „Az újkor történetének ismeretterjesztő jelentősége igen nagy. Felvértezi a tanulókat a külföldi történelmi tapasztalatokkal s ugyanakkor megismerteti őket a világtörténelem általános menetével is, aminek a világnézet kialakulása szempontjából óriási módszertani jelentősége van" (94. 1.) — írja A. V. Jefimov: Eszmei politikai nevelés az újkor történelemóráin c. tanulmányában. Jefimov kifejti azt a sztálini gondolatot, hogy az újkori anyag tengelye a Nagy Októbeii Szocialista Forradalom és a burzsoá forradalmak közti gyökeres elvi különbség. A tanítás során mindenekelőtt azt kell ismertetni, hogy a kapitalizmus már keletkezésében elftntmondásokkal terhes, hogy ezeket az ellentmondásokat a munkásosztály harca, végső fokon a szocialista forradalom oldja meg. Ismertetni kell azokat a forradalmi tömegmozgalmakat, ámeneket a kapitalizmus igája alatt élő tömegek, mindenekelőtt a munkásosztály vív a burzsoázia ellen. Az újkori történelem tanítása elképzelhetetlen anélkül, hogy ne mutatnánk rá Oroszország progresszív szerepére, ahol az egyetlen következetes marxista párt keletkezett, ahol Lenin és Sztálin született és harcolt.