Századok – 1951
SZEMLE - Krilov; Sz. B.: Adalékok az Egyesült Nemzetek Szervezete történetéhez; ism. Perényi József 274
С. É. Крылов: МАТЕРИАЛЫ К ИСТОРИИ ОРГАНИЗАЦИИ ОБЪЕДИНЕННЫХ НАЦИИ (Sz В. Krilov: Adalékok az Egyesült Nemzetek Szervezete történetéhez. Moszkva—Lennigrád, I. k. 1949. 344. 1.) A fasiszta agresszió ellen vívott második világháború alatt egyre jobban kifejezésre jutott a békeszerető népeknek az a kívánsága, hogy egyszersmindenkorra lehetetlenné tegyék az agressziót, a támadó háborúkat. Ennek az óhajnak lett az eredménye az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSz), melynek alapjait még a háború alatt lerakták és végső formát a Dumbarton Oaks-i és San Francisco-i értekezleteken kapott. Sztálin, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 27. évfordulóján mondott beszédében kifejtette, hogy az agresszió megfékezésére és a kitört háború gyökerében való megfojtására, a támadók lefegyverzésén kívül csak egy eszköz van, „egy speciális békevédelmi és biztonsági szervezet megteremtése a békeszerető nemzetek képviselőiből..." (A Szovjetunió külpolitikája a Honvédő Háború idején [oroszul]. 1946- I. k. 425 1.) A Szovjetunió képviselői a legelső tárgyalásoktól kezdve, mind a mai napig mindent megtettek annak érdekében, hogy az ENSz valóban olyan szervezet legyen, amely képes az agressziót megfékezni, a háborút megakadályozni. A imperialista hatalmak azonban már kezdetben mindent elkövettek azért, hogy a megalakítandó nemzetközi szervezet saját érdekeiket szolgálja, s ha nyilatkozataikban támogatták is a Szovjetunió álláspontját, leplezett formák között hódító céljaik megvalósítására igyekeztek, melyeket a Szovjetunió intencióinak érvényesítése esetén az ENSz megakadályozhatott volna. így az ENSz rövid története nem más, mint a Szovjetunióvezette béketábor harca az imperialisták ellen, akik a csatlósaik által szolgáltatott szavazatokkal meghiúsították a Szovjetunió törekvéseit. Krilov könyvének ez az első kötete az ENSz előtörténete 1941-től 1945-ig, az alapokmány elfogadásáig és ratifikációjáig. E diplomáciatörténeti munka célja az ENSz alapokmánya létrejöttének megvilágítása. Ezt azonban olyan széles ailapon teszi, hogy a tárgyalt három és fél évnek jóformán minden fontos nemzetközi eseménye és ezek marxista-leninista értékelése helyet talál benne. Az ENSz története tulajdonképpen 1943 októberében, a Szovjetunió, az USA és Anglia részvételével megtartott moszkvai konferencián kezdődik, amely a háborúval kapcsolatos kérdésekben hozott döntéseken kívül elhatározta, hogy a tárgyalásokon résztvevő hatalmak a háború befejezése után is közös erőfeszítéssel fognak együttműködni a nemzetközi béke és biztonság megteremtésén. A határozatoknak ezt a részét a külön meghívott kínai nagykövet is aláírta. Krilov a moszkvai konferencia ismertetése előtt még foglalkozik az 1942 január 1-én Washingtonban kiadott ú. n. Egyesült Nemzetek Deklarációjával és az Atlanti Chartával is, amelyek a moszkvai nyilatkozat előzményeit szolgáltatták. Ezután Krilov a moszkvai konferenciának a gyarmati kérdéssel foglalkozó tárgyalásaival, majd a konferencia sajtóvisszhangjával foglalkozik és részletesen ismerteti a háborúutáni rendezés problémájával foglalkozó terjedelmes irodalom néhány figyelemreméltó munkáját. 1944 első felében a moszkvai konferencián résztvevő hatalmak diplomáciai úton megtárgyalták a háború után felállítandó biztonsági ée békevédelmi szervezet körvonalait, majd elkészítették tervezeteiket. Ezek megtárgyalása és összeegyeztetése az 1944 augusztusában és szeptemberiében tartott Dumbarton Oaks-i konferencián történt Krilov részletesen foglalkozik e tárgyalások körülményeivel, menetével és eredményeivel, amelyek az ENSz alapokmányának tervezetében jutottak kifejezésre. A felmerült problémák túlnyomó többségét sikerült itit megoldani és mint Sztálin — az elért eredményeket értékelve — megállapította, a nemzetközi szervezet működése eléggé hatásos lesz az új agresszió meggátlására, ha „a nagyhatalmak, melyek vállaikon hordozták a hitleri Németország elleni háború fősúlyát, továbbra is
