Századok – 1951
SZEMLE - Krilov; Sz. B.: Adalékok az Egyesült Nemzetek Szervezete történetéhez; ism. Perényi József 274
SZEMLE 275 az egyetértés és megegyezés szellemében fognak működni (Sztálin, A Nagy Honvédő Háború [oroszul], 168. 1.). Krilov ezután a Dumbarton Oaks-i tervezet szovjet és külföldi visszhangját vizsgálja, majd rátér a San Francisco i konferenciára. • Az 1945 februárjában megtartott jaltai konferencia elhatározta 1945 április 25-re a San Francisco-i konferencia összehívását. A meghívót kibocsátó hatalmakhoz Kína is csatlakozott, míg Franciaország ezt presztízs-okokból visszautasította, bár részvételét a konferencián megígérte. Ilyen előzmények után ültek össze 42 állam képviselői San Franciscóban, hogy résztvegyenek az ENSz alapokmánya végleges kidolgozásában. Krilov részletesen ismerteti az egyes bizottságok munkáját, mely heteken keresztül a legnagyobb érdeklődés mellett folyt. Bemutatja, hogy az alapokmány egyes részei milyen nehezen, mennyi tárgyalás, vita után vették fel végleges, mai formájukat. Kiderül, hogy az aprólékos szövegezési, interpretálási stb. munkában is erős ellentétek mutatkoztak az egyes kapitalista országok képviselői között, de a Szovjetunióval szemben mégis egységesen léptek fel. Az egyes bizottságok munkájának részletezése meghaladja beszámolónk kereteit, bár Krilov könyvének legnagyobb része éppen a bizottságok munkájával foglalkozik. A bizottsági szövegek egyeztetése, több nyelven való elkészítése után az alapokmány szövegét a plenáris ülés 1945 április 25-én egyhangúlag elfogadta, melyet a következő napon a meghatalmazottak alá is írtak. A még ugyanaznap este megtartott formális üléssel a konferencia be is fejeződött. Elkészült tehát annak a nemzetközi szervezetnek az alapja, amely hivatva lett volna a békét biztosítani az egész világon, megfékezni a támadót, bárki legyen is az. De az ENSz eredeti célkitűzését nem tudta megvalósítani, mert az új imperialista agresszorok — élükön az USA kormányával — felrúgták a nagyhatalmak közti egyetértést, a kölcsönös megegyezés szellemét, melynek fontosságát Sztálin mindvégig oly erősen hangsúlyozta. , Krilov ezután még részletesen foglalkozik az ENSz alapszabálya ratifikációjának és életbeléptetésének körülményeivel, majd értékeli a San Francisco-i konferencia eredményeit a nemzetközi jog szempontjából. Mellékletként csatolja a Dumbarton Oaks-i javaslatok szövegét és párhuzamosan az ezen tett változtatásokat, valamint a végleges alapokmány orosz szövegét. Magyarországon még dörögtek a fegyverek, mikor az ENSz alapjait lerakták. Az ENSz kérdéseivel, problémáival a felszabadulásig érthetően senkisem foglalkozott s utána sem jelent meg egy-két kisebb cikken kívül olyan munka, amely e rendkívül fontos nemzetközi szervezet létrejöttének körülményeivel, jelentőségével foglalkozott volna- Krilov könyve kiválóan alkalmas arra, hogy anyaga felhasználásával történeti, jogi folyóiratainkban és napi sajtónkban kimerítően foglalkozzanak ezzel a szervezettel, amelynek eredeti céljai mindnyájunk számára drágák. S ha ma az amerikai imperialisták befolyása alá került ENSz nem tölti be azt a szerepet, amelyet a békeszerető népek szántak neki, annál inkább fontos, hogy foglalkozzunk vele. Az ENSz története kiválóan alkalmas a Szovjetunió törhetetlen békepolitikájának kidomborítására és ugyanakkor az imperialista agresszorok mai háborús politikája gyökereinek feltárására. Érdeklődéssel várjuk Krilov munkájának második részét, amelyben az ENSz gyakorlati működését fogja bemutatni a háborút követő korszakban. PJÍKÉNYI JÓZSEF 18* i
