Századok – 1951

SZEMLE - Fekete Sándor: Márciusi fiatalok (ism. Borús József) 265

266 SZEMi.k deniitt világosan az előtérben a nemzeti függetlenség védelmezőinek küzdelme. A fő ellenség nincs mindig élesen meghatározva, ezért nem domborodik ki kellő világossággal, hogy a fő frontvonal a forradalmárok és az ellenforradalmárok között húzódik. A harcot, mely a bécsi reakció és kiszolgálóik ellen irányult, a középnemesség vezette, a márciusi ifjúság aktív részvételével. A márciusi fiatalok harca a középnemesség hibáival és ingadozásaival szemben előrevitte, ösztönözte ezt a küzdelmet. Ez az 1848 tavaszán létrejött szövetség ősszel különösen döntő fontosságú lesz. Az 1848-as magyar forradalom nagy hónapja március mellett 1848 szeptembere. Elekor a forradalom legfőbb kérdésévé a nemzeti függetlenség megvédése válik. A bécsi reakció nyilt intervenciót kezd a forradalmi Magyarország ellen. Ezt a fegyveres támadást Jellasics vezeti, akivel igen sok rokonvonást mutat fel Tito, a jugoszláv nép mai árulója, a béke egyik leggonoszabb ellensége. Kossuth szövetségre lép a baloldallal a forradalom megmentése érdekében. A baloldal a budapesti utcára, a diákság és az iparoslegények egyleteire, egy elementáris erejű tömegmozgalomra támaszkodva, magával ragadja az országgyűlés többségét. Létrejön a szabadságharc vezetésének forradalmi szervezete, az Országos Honvédelmi Bizottmány. Petőfi nagyszerű versiében ünnepli a forradalom újabb győzelmét: „Lemberg szívében kés, Latour nyakán Kötél, s utánuk több is jön talán, Hatalmas kezdesz lenni végre. nép!" A márciusiak a forradalom előrelendítésében játszott szerepüket mindvégig a tömegekkel való kapcsolatra alapozták. A tömegekkel való tartós kapcsolat szükségessége március után vetődik fel, mivel „a Batthyány-kormány fő törekvése április elseje után nem a kivívott reformok továbbfejlesztése, nem a függetlenség biztosítása a reakció támadásaival szemben, hanem a pesti népmozgalom letörése". Ilyen helyzetben legelsősorban a parasztsággal való szövetség létrehozására lett volna szükség. Ez azonban, mint a szerző írja, „megfelelő városi osztályszövetség és vezetés nélkül" nem jöhetett létre. „A márciusi ifjúság, mint a társadalomnak egy szűk értelmiségi rétege, csak erős, forradalmi demokratikus polgárság élén válhatott volna a parasztság vezető csapatává. Ilven polgárság pedig Magyarországon nem volt, s ez az oka annak, hogy a márciusi ifjúság és a parasztság szilárd szövetsége nem jöhetett létre. Az a tény, hogy maguk a márciusiak is — nagy többségükben — csak messziről közeledtek a parasztsághoz, hogy nem keresték a velük való szövetség útját, csak következménye ennek az alapvető oknak." (59.) Ha így állítjuk be a parasztságnak a polgári forradalomban játszott szerepét, akkor ez azt jelenti, hogy a polgári forradalomban a parasztsággal való szövetség csak a burzsoázia közvetítésével valósítható meg. A szerző itt elhanyagolja, hogy a városi plebejusok és a parasztság szövetsége sokkal előremutatóbb elem. Nem szükségszerű az, hogy a polgári forradalmakban a burzsoázia a parasztsággal szövetségben harcoljon a feudális erők ellen, — erre példa az angol forradalom. De még a francia forradalom tanulsága is azt bizonyítja, hogy az agrártörvényeket elsősorban a plebejus értelmiség és a városi plebejus elemek hajtják keresztül. Az 1848. évi magyar forradalomban a forradalmi értelmiség vezette plebejus tömegek és a parasztság szövetségére lett volna szükség. Ez a szövetség azonban nem jöhetett létre, mert mint azit a szerző más helyütt viszont helyesen állapítja meg, a márciusiak „nem hittek a parasztság forradalmi energiájában". De még ennél a megállapításnál is figyelembe kell vennünk azt, hogy Petőfi túlmutatott a márciusi if jakon. Tény, hogy rajta, valamint Táncsicson és Horárikon „kívül nem volt senki Magyarországon, aki a jobbágyfelszabadítást valóban demokratikusan akarta volna megoldani". (Révai József: Marxizmus, népiesség, magyarság. Szikra, Bp. 1949. 97 ) A pesti polgárság félt a forradalom továbbfolytatásától, tehát nem támogathatta a márciusiak ilyen irányú törekvéseit. „Egyetlen réteg volt Pesten, mely együttment volna Petőfiékkel a forradalom azonnali továbbfolytatására... — ez a réteg a proletariátus volt." (69.) Az együttműködés a márciusi ifjúság és a proletariátus között a nemzeti függetlenség megvédése érdekében jött létre. Ennek a szövetségnek „... összekötő elemei, megteremtői és vezetői a márciusi jakobinusok, mindenekelőtt Petőfi és Vasvári voltak, ők voltak a munkásoknak a szó legjobb értelmében vett barátai." (73.) „Pestet a munkások tették a forradalom városává. A forradalmi Pesit pedig a márciusi ifjúság bázisa volt, ez európai forradalmi háttér mellett a pesti nép volt a