Századok – 1951

SZEMLE - Sztela Blagoéva: Georgi Dimitrov. Politikai életrajz (ism. Aranyossi Pál) 260

SZTELA BLAGOEVA: GEORGI DIMITROV. POLITIKAI ÉLETRAJZ (Bpcst, Szikra, 1950. 280 1.) A munkásosztály forradalmi mozgalmának egyik jellegzetessége, hogy hőseinek, főleg a vezetőszerepet vivő harcosoknak élete teljesen egybeforr a mozgalom ügyével. A tudomány, néha a művészet is ismer ilyen áldozatos feloldódást a kutatásban, az alkotásban. A különbség itt az, hogy a munkásság felszabadításáért folyó küzdelem története vérrel, sok-sok ember vérével íródik. Aki olyan hős, mint Dimitrov életének történetét el akarja mondani, az csak úgy adhat teljes képet életéről, emberi és politikai jelleméről, ha ismerteti azokat a harcokat, melyeket népével együttesen, együtt szenvedve, együtt botladozva, együtt reménykedve, végül együtt győzedelmeskedve küzdött végig. Sztela Blagoeva politikai életrajznak nevezi szép könyvét, melyet Georgi Dimitrovról írt. A politikai jelző szerintem felesleges ebben az esetben, mert Dimitrov gazdag és nagyszerű életének jóformán egyetlen napja sem szakad el a bolgár nép, majd a nemzetközi proletariátus forradalmi mozgalmának sorsától. Életrajzában alig lehetne helyet és alkalmat találni magánügyek számára, ő híven és pontosan alkalmazta első nagy tanítómestere és vezére, Dmitrij Blagoev elveit: „Mindent a pártéit és a proletariátusért. A magánéletnek és egyéni érdeknek háttérbe kell szorulnia a párt érdekei és akarata előtt". Lényegében, sőt belső dinamikájában is hatalmas hősi eposz ez az életrajz. A gyermekkor évei azzal kezdődnek, hogy a második középiskola után Georgi Dimitrovnak munkába kell mennie, be kell állnia nyomdászinasinak, mert szegény és öreg apja napszámból él. idősebb bátyjai (a forradalmi harc későbbi mártírjai) az akkoriban születő munkásmozgalomnak szentelik minden erejüket, keresetükből a maguk fenntartására is alig telik. Az ifjúmunkás Dimitrov hamarosan csatlakozik a mozgalmi harchoz. Ez a kor a bolgár szociáldemokrácia hajnala. Az akkori vezetők, elsősorban a polgári értelmiségiek, azt vallották és hirdették, hogy Bulgáriában sohsem lesz ipari kapitalizmus, mindvégig kisparaszti agrárország marad, következésképp modern értelemben vett munkásosztály sem alakulhat ki benine. Munkásosztály, főleg harcos, ipari munkásság nélkül természetesen a szociáldemokrata pártnak ninps nagy jövője. Ez ellen az antimarxista helyzetelemzés és lényegében ellenforradalmi konklúzió ellen éles harc indult meg a párt fiatalabb és proletárok közül kikerülő tagjai körében. A vezér és pártalapító, D. Blagoev szintén a marxista álláspont képviselője volt. A tizennyolc éves Dimitrov már tevékeny részt vett ebben az ideológiai küzdelemben. Munkája mellett keményen tanult, olvasott, főleg történelmi, földrajzi és politikai könyveket, amikhez bolgár, vagy orosz fordításban hozzájutott. Fejlődéséhez nagyban hozzájárultak azok az orosz földet megjárt pártmunkások, akik elhozták neki Csernisevszkij könyvét („Mit tegyünk?"). E könyv alakjai ragyogó példákat mutattak neki arról, milyen emberek az igazi forradalmárok — és megismertették az orosz munkásmozgalom elméleti és gyakorlati problémáival. De abban az időben — (a 90-es évek végén) már lefordították bolgárra Büchner egy brosúráját a materialista filozófiáról, mely — A tőke és a Kommunista Kiáltvány népszerű kivonatos fordítása mellett — egyik legfontosabb olvasmiánya volt. Az elméleti nevelés mellett nagyobb és döntőbb szerep jutott a mindennapi gyakorlati munkának, a szervezés, nevelés tevékenységének. A perniki bányászok, a plovdivi dohánygyári munkások és a szófiai nyomdászok nevezetes sztrájkjának ő volt a lelke, ö volt a lelke a szófiai szocialisták harcának is azok ellen, akik a fiatal munkáspártot a burzsoázia járszalagján akarták vezettetni, akik ki akarták irtani belőle azt az osztályharcos szellőmet, melyet Blagoev oroszországi tevékenységéből hozott magával. A reformista Jankó Szakázov hívei a jobboldali szociáldemokraták szokásos eszközeivel küzdöttek Blagoev irányzata ellen. Az akkori pártirodalom az előbbiek csoportját „laza", az utóbbiakat „szoros" szocialistáknak nevezte. 1 *