Századok – 1951

SZEMLE - Sztela Blagoéva: Georgi Dimitrov. Politikai életrajz (ism. Aranyossi Pál) 260

SZEMLE 261 1903-ban nyílt törésre került a dolog a két irányzat között. A szófiai pártszervezet gyűlésén Dimitrov és társai kijelentették, hogy megelégelték Szakazov áruló politikáját és elhagyják a pártot. Azonnal távoztak a gyűlésrőL Sokan követték őket. À szoros szocialisták szófiai csoportjának első tikára Dimitrov lett, nemsokára Blagoev mellett a bolgár forradalmi munkásság egyik elismert vezére. Harmincegy éves volt, amikor az 1913-i választásokon, pártjának több listáján beválasztották a parlamentbe és ugyanekkor a szófiai városi tanács és megyegyűlés tagja is lett. Sztela Blagoova könyve ebben a részletében kitűnően megvilágítja Dimitrov parlamenti politikáját, erélyes és gyakran hatásos, sikeres harcát a reakciós kormányzat és a pártok visszaélései, elnyomó rendelkezései ellen. Érdekes adat, melyre Sztela Blagoeva emlékeztet, hogy Dimitrov 1913-ban az amszterdami szakszervezeti internacionálé egy Budapesten rendezett konferenciáján a bolgár szakszervezeti mozgalom képviselőjeként résztvett és energikus fellépésével keresztülvitte a jobboldali áruló szakszervezeti csoportok kizárását Természetesein az uralkodó rend nem nézte sokáig tétlenül Dimitrov tevékenységét, hanem megpróbálta elnémítani, majd évekre bebörtönöztette. Csak 1918 őszén szabadult ki a fogságból, a központi hatalmak katonai összeomlása után. Szinte izgalmasan érdekes a következő évek harcainak leírása, a Sztankov-féle ellenforradalmi puccs idején elkövetett súlyos taktikai hiba elemzése, kritikája és főleg Dimitrov önkritikája, amely a könyv egyik legtanulságosabb részét alkotja. 1923 júniusában a Borisz cár köré tömörült fasiszta tőkés körök és tisztek államcsínyt hajtottak végre. Megdöntötték a parasztszövetség kormányát, mely a munkásság szempontjából nem nagyon haladó, inkább a reakcióval kacérkodó, és а reakciós nagyburzsoázia szempontjából túlságosan baloldali és radikális politikát folytatott. A parasztság vezérét, Sztambolijszki miniszterelnököt vadállati kegyetlenséggel meggyilkolták és helyébe a fasiszta Cankovot neveztették ki királyi bűntársukkal. Cankov kormányralépése a legsötétebb elnyomás és munkásüldözés korszakát nyitotta meg. Ez a fasiszta államcsíny azért sikerülhetett, inert Cankovék ügynökei a forradalmi munkásság és Sztambolijszki paraszttábora között éles ellentéteket szítottak, melyek miatt a városi és falusi dolgozók egységfrontja, épp a fasiszta reakció támadása idején nem jöhetett létre. Itt a bolgár Kommunista Párt kétségkívül súlyos hibát követett el. Dimitrov megállapításai szerint a reakciós burzsoázia rohamát Sztambolijszki kormánya ellen a városi és falusi burzsoázia egymásközötti harcának vélte és semleges álláspontot foglalt el. Súlyos áldozatokkal kellett ezt a történelmi tévedését megfizetnie. Dimitrov hamarosan felismerte a hiba jelentőségét és leszűrve ennek tanulságait, akcióba lépett a dolgozók, városiak, falusiak és értelmiségiek közös frontjának megteremtéséért. A cikkek és felhívások egész sorozatát írta, hogy megmagyarázza az egységfront szükségességét. 1923 augusztusában a Kommunista Párt Központi Bizottsága, egy Dimitrov közreiműjködésévell megszerkesztett ,levéllel a szociáldemokrata pártot is megkereste, feladva a kérdést, hogy hajlandó-e a szociáldemokrata párt a burzsoá pártokkal létesített koalíciójáról és egységfrontjáról lemondani és közös testvéri harcot indítani a dolgozók egységfrontja keretében a kapitalista reakció és fasizmus ellen? A bolgár szociáldemokrata párt (hagyományaihoz híven) nemmel felelt erre a kérdésre és ezzel ki is mondta maga fölött az ítéletet. A bolgár Kommunista Párt szeptemberben egyedül állott élére annak az általános felkelésnek, mely Cankov bitorló kormányának megdöntése és a munkás- és parasztkormány létrehozása érdekében megindult Ez a harc Cankovék tömeggyilkos terrorjának győzelmével végződött. „Georgi Dimitrov tíz év múlva a lipcsei német fasiszta törvényszék előtt a következőket mondotta а bolgár nép 1923. évi hősies fegyveres felkeléséről: „A hősies fölkelésre büszke vagyok! Csak azt sajnálom, hogy én és pártom akkor még nem voltunk igazi bolsevikok. Ezért nem tudtuk a népnek ezt a proletariátus vezetése alatt vívott történelmi jelentőségű fölkelését eredményesen megszervezni és vezetni. Nem bolsevik szervezkedésünk, politikánk és taktikánk, a forradalmi tapasztalatok hiánya, és főleg opportunista, úgynevezett semleges magatartásunk június 9-én a fasiszta katonai puccs idején — sokat segítettek a bolgár népgyilkosoknak és hóhéroknak, az államhatalom bitorlóinak a tömegek felkelésének leverésében. A párt azonban levonta ebből a véres tanulságot és értékesítette is azt. A bolgár munkások és parasztok felszabadító harca a Kommunista Párt vezetése alatt a szép-