Századok – 1951
SZEMLE - Magyar Történeti Bibliográfia (ism. Siklós András) 258
SZEMLE 259 csolatban is. Amikor a bibliográfia a munkás- és parasztmozgalmakat minden egyes korszakban 1825 és 1848 között, 1848—49-ben, 1849—1867 között egyaránt külön címszó alatt emeli ki, ez nyilvánvalóan nem azért történik, mintha erre a kérdésre vonatkozóan valami különlegesen gazdag anyaggal rendelkeznénk. Aki a bibliográfiát megnézi, ennek éppen az ellenkezőjéről győződhet meg. Nyilvánvaló, hogy a szerkesztők, amikor a munkás- és parasztmozgalmak irodalmát külön címszó alatt emelték ki, ezt azért tették, hogy ezzel is kihangsúlyozzák ezeknek a mozgalmaknak a jelentőségét. A szerkesztők itt helyesen aláhúzzák a születőt, a fejlődőt, rámutatnak arra, hogy a munkás- és parasztmozgalmak nemzeti történelmünk e korszakának is jelentős és mindinkább döntővé váló tényezőjét alkották, bármily szívósan is hallgattak erről (amint a bibliográfia bizonyítja) egykori történészeink. Bizonyos, hogy a bibliográfiában szorgos kereséssel találhatunk hiányosságokat: (így pl. III- köt. B. részében csak hiányosan és elszórtan szerepelnek Táncsics Mihály írásai; Kossuthnál, a III. kötet 94. oldalán nincs megemlítve Révai József Kossuth^tanulmánya. Ugyancsak ennél a résznél nincs megemlítve (101. oldal) Erdélyi Viktor, Varga Katalinról szóló könyve: Catarina doamna noastra. Az irodalomtörténeti résznél (308. oldal) nincs megemlítve a Magyar irodalmi lexikon, és ugyanott néhány irodalomtörténetnek csak idegennyelvű kiadása szerepel. Előfordulnak hibák és téves adatközlések: (a bibliográfia a marxizmus-leninizmus klasszikusainál összekeveri Marx és Engels összes műveinek német- és orosznyelvü kiadásait, a III. kötet 70. oldalán Révai József: A reformkorszak c. tanulmánya megjelenési dátuma 1949 helyett 1849 és címleírása is pontatlan, a 165. oldalon Frankel Leóról szóló ismertetés 1836-ból?! stb ). Hibáztatható az is, hogy a szerkesztők a felhasznált anyagra a bevezetőben csak nagy vonásokban utalnak és nem adják a felhasznált források tüzetes és pontos leírását. Vitathatók a munka szerkezeti felépítésének egyes részletei is. Helyes-e például az általános részben olyan egymástól távoleső fogalmakat, mint segédköny (Bibliográfiák, lexikonok) és egészségügy egy nevezőre hozni? Hibákat azonban csak az nem követ el, aki nem dolgozik. E bibliográfia munkatársai és szerkesztői viszont nemcsak dolgoznak, hanem kétségkívül óriási és értékes munkát végeztek el. A felsorolt vagy az esetleg még található fogyatékosságok semmit sem változtatnak azon a tényen, hogy a biblográfia így jelenlegi formájában a magyar történettudomány nagy nyeresége, biblográfusaink számára úttörő, iránytmutató munka. Bizonyos, hogy a könyv értékes segédeszköz lesz, nemcsak a hivatásos szakembereknek, hanem diákoknak, egyetemi hallgatóknak, tanítóknak, tanároknak, újságíróknak és mindenkinek, aki a magyar történelemmel foglalkozik. A mindezideig csak kevesek számára ismert forrásanyag nyilvánosságra hozatala minden bizonnyal lehetővé fogja tenni történelmi ismereteink elmélyítését, történelemtanításunk színvonalának további emelését. Negyven évvel ezelőtt Szabó Ervin, az akkori Történeti Bibliográfia tervéhez írt hozzászólásában a terv legfőbb hibájául azt rótta fel, hogy az 1867-teI megállni készül. A most megjelent bibliográfia szerkesztői a bevezetőben biztosítják az olvasót, hogy ezt a hibát nem fogják elkövetni, hogy az 1867 és 1945 közötti anyag címgyüjtése máris folyik. Mi a magunk részéről őszintén reméljük, hogy a munka további köteteinek megjelenése az első kötetek tapasztalatainak felhasználásával mielőbb valósággá lesz. SIKLÓS ANDRÁS 11 '
