Századok – 1951

SZEMLE - Moravcsik: Bíborbanszületett Konstantin (ism. Gyóni Mátyás) 255

256 szemi.k foglalkozik. A 3. alrész a bizánci diplomácia törtenete helyett csak egy VII. századi kyprosi epizódot ád. A IV. főrész tárgyalja a szlávok megtelepedését Peloponnesos themában, valamint Cherson törénetét. Szól a császári hajóhadról is s közben egy magyar vonatkozású epizódot ír le a 894—896-i bizánci-bolgár háború történetéből. Moravcsik Gyula belső kritériumok alapján megállapította, hogy a császár nem folytatólagosan írta művét, hanem egyes részeit külön-külön, egymástól függetlenül szerkesztette meg 948/9 és 951/2 között, miután munkatársaival hosszabb időn át gyűjtötte a „tananyagot" fia számára bizánci krónikákból, földrajzi és asztrológiai munkákból, követjclentésekből, útleírásokból, a bizánci udvar idegen vendégeinek elbeszéléseiből stb. A munka bizalmas tartalma miatt „titkos" iratként a császári könyvtárban maradt. Az egykorú és a későbbi bizánci írók nem ismerték, nem használták. Az eredeti példányról 979 után kimutathatólag egy másolat készült, s ezt másoltatta le a XI. század végén Michael Roázaitesszel Ioannes Dukas kaisar. Az eredeti példány s az első, X. századi másolat elveszett. Ránk a bizánci korból csak az említett XI. századi másolat maradt (codex Paris. gr. 2009 = P kézirat). A kéziratban vakarások, pótlások s a kopottabb szövegrészekben utánhúzások észlelhetők. Maga Michael Roizates is végzett vakarásokat és javításokat, de utána még mintegy hat, különféle kéz változtatott a szövegen- A P kéziratot 1509-ben lemásolta Antonios Eparchos. így keletkezett a V kézirat (= codex Vatic.-Palat gr. 126). Antonios Eparchos a P sajátos írásmódját és rövidítéseit sokszor tévesen olvasta. így a V-ben rengeteg olyan íráshiba van, amely P egyes betűinek különös formájából ered. Egyes szavakat sokszor tévesen olvasott és másolt. Ahol P-ben egyes betűk olvashatatlanok, Antonius Eparchos kihagyta azokat. Sokszor kihagyott egyes szavakat, sőt mondatokat is. Olyan pótlásokat és javításokat is belevitt a V szövegébe, amelyeket a P-ben későbbi kezek eszközöltek. Tudatos javítási kísérleteket is tett: nemcsak a helyesírást javította ki, hanem a szöveg romlásait is. 1509 és 1529 között a V kéziratot Antonios Eparchos és Michael Damaskenos lemásolta. Ez az F kézirat (= codex Paris. gr. 2967), amelyben mind benne vannak V szövegének kihagyásai, ismétlései és jellegzetes variánsai. Végül 1560 és 1586 között Andreas Darmarios P-ből kimásolta a szaracénokra vonatkozó fejezetek szövegét (M kézirat = codex Mutin, gr. 179 [III Fl], Másolatába olyan javításokat és pótlásokat is belevitt, amelyeket P-ben későbbi kezek eszközöltek. Másolatát igen sok hiba torzítja el. „A birodalom kormányzása" első kiadását J. Meursius készítette el 1611-ben (latin fordítással). Csak a V kéziratot használta, azonban nagyon sok helyen eltér V szövegétől s csak ritkán javító szándékból. Egyes szavakat tévesen olvasott és másolt, s kiadásában sok a sajtóhiba is. Hibáinak nagy része átkerült A. Bandun kiadásába (1711, latin fordítással), aki Meursius szövegét összevetette P-vel. Kijavított sok hibát, amelyek részben V-ből, részben Meursiustól eredtek. Viszont sok hiba és kihagyás elkerülte figyelmét s újahb hibák is csúsztak be kiadásába. I. Bekker kiadásához (1840, latin fordítással) egyáltalán nem tanulmányozott kéziratokat. Benduri szövegét adta ki újra s ezt néhol konjektúrákkal javította. A korábbi kiadások sok hibáját megismétli, s ezek számát növeli még saját tévedései és kiadása sajtóhibái is. Moravcsik Gyula előtt az a roppant nagy feladat állott, hogy ennek a kézirati hagyománynak az alapján próbálja rekonstruálni az elveszett eredeti példány szövegét úgy, ahogyan az Konstantin és munkatársai kezéből kikerült. Kiadásának elveiről és módszeréről nagyjában így tájékoztatja az olvasót: Láttuk, hogy az egész szöveghagyomány végső forrása jelenleg az egyetlen ránkmaradt bizánci másolat, a P kézirat. Az új kiadás ezen alapszik. A kiadó a P szövegének későbbi kezek módosító nyomaitól való megtisztítása s az itt-ott elmosódott vagy megcsonkított szöveg helyreállítása végett felhasználta V-t és M-et is. A P-ben megőrzött szöveg állapota és a mű nyelvi sajátságai alapján igyekezett eldönteni azt a kérdést: vájjon P így helyreállított szövege az eredeti példány hű másolatának tekinthető-e. Kimutatta, hogy P-be másolási hibák csúsztak be: néhol kihagyott egyes szavakat, s így a szöveg sokhelyütt csonkává és értelmetlenné vált. Egyes helyeken komolyabb szövegromlásokat mutatott ki s ezeket rendkívül alaposan indokolható konjektúrákkal igyekezett javítani. A szövegrekonstruáló munkát rendkívüli mértékben megnehezítette a konstantinosi mű nyelvi és stiláris tarkasága. A gyűjtött anyag összeállításánál a császár és munkatársai megtartották az eredeti szövegek nyelvezetét és stílusát. A munkában tarka összevisszaságban váltogatják egymást a legkülönfélébb nyelvi árnyalatok a bizánci köznyelvtől a népnyelvig. A vulgarizmusok kiirtása a mű eredeti szövegalakját eltorzította volna. így Moravcsik Gyula mindenütt gondosan mérlegelte azt, hogy