Századok – 1951

SZEMLE - Maskin; N. A.: Az ókori Róma története (ism. Sarkadi János) 251

252 szemi.k lődésénok és nagy sikereinek. A szovjet ókortörténet igazi tudománnyá lett, Sztálin elvtárs meghatározásának értelmében, amely szerint a történettudománynak „elsősorban az anyagi javak termelőinek történetével, a dolgozó tömegek történetével, a népek történetével kell foglalkoznia." Ezt a programrnot valósítja meg a polgári tudomány által elhianyagolt rabszolgamozgalmak feldolgozásával és jelentőségüknek megfelelő helyro való állításával, a provinciák életének kutatásával, általában az egész római történelem új megvilágításával a szovjet Róma-kutatás, amelynek élén olyan kiváló szakemberek álltak és állnak, mint Zsebeljev, Misulin, Szergejenko. Szergejev és elsősorban maga Maskin, akit a principatus kialakulására, a tartományok helyzetére és a rabszolgaforradalom történetére vonatkozó elmélyült kutatásai láttak el azzal a tudományos felkészültséggel és gyakorlattal, amely lehetővé tette számára nagy összefoglaló műve megalkotását. Nehéz feladat Róma több mint ezer éves történelmét egységben, összefüggő egészként ábrázolni. Maskin sikerrel oldotta meg ezt a feladatot: a dialektikus és történelmi materializmus elmélete lehetővé tette számára az egész történelmi folyamat lényegének megértését. A marxista történetszemlélet alapján és módszerével dolgozó kutatás feltárja a római történelem bonyolult és sokoldalú folyamatának lényeges mozzanatait és összefüggéseit: világossá válik, hogy a római történelem — mint a világtörténelem egy fontos szakasza — egységét a iermelési mód egysege határozza meg. Ez a termelési mód a rabszolgatartó gazdaság, amelynek kialakulása, virágzása, hanyatlása és bukása adja meg a római történelem lényeges tartalmát. Ezen az alapvető egységen belül a korszakbeosztás nem külsőleges, valójában jelentéktelen mozzanatokra alapított, mesterkélt rendszerezés, ami olyan gyakori a polgári tudományban, hanem megfelel a római gazdasági-társadalmi fejlődés lényeges szakaszainak. Maskin a következő periódusokra osztja fel az ókori Róma történetét: 1. Az állam kialakulásának kora (i. е. VIII.—VI. sz). Ebben a korban bomlik fel a nemzetségi társadalom, alakul ki a magántulajdon és az állam; megjelennek a rabszolgatartás csírái. 2. A korai köztársaság kora (Az i. e- VI. sz. végétől a III. sz. elejéig). A rabszolgatartó rend megerősödésének, a patríciusok és plebejusok küzdelmének, Itália meghódításának kora. 3. A Földközi-tenger vidéke meghódításának kora. (Az i. e. III- sz. első felétől, a II. sz. 30-as éveiig) A nagyarányú hódítások, rabszolgaszerző háborúk, a rabszolgatartó gazdálkodás győzelme, a szabad kisparasztság pusztulása jellemzik ezt a korszakot. 4. A polgárháborúk kora (Az i. е. II. sz- 30-as éveitől az 1. sz. 20-as éveinek elejéig.). A rabszolgatartó rend válságának kora. Jellemző jelenségek: rabszolgafelkelések és a szabad lakosság különböző rétegeinek fegyveres harca egymás ellen, amelyeket a katonai diktatúra megalakulása zár le. 5. A korai császárság kora (Az i- е. I. sz. 20-as éveitől az i. u. III. sz. végéig.) A rabszolgatartó társadalom ideiglenes megszilárdulásának és a feudális viszonyok első jelentkezésének kora, amelynek végét a III. sz.-i válság jelenti. 6. A kései császárság kora (Az i. u. III. sz. végétől az V. sz. elejéig.). A hiábavaló restaurációs kísérletek, a fokozódó feudalizálódás és a rabszolgaforradalom kora. Ez a periodizáció, amely egységes, egy termelési mód fejlődése által meghatározott folyamatként fogja fel és ábrázolja a római történelmet, már magábanvéve is lényeges világosságot vet e hosszú történeti korszak eseményeinek bonyolultságára. A marxista történelemkutatás fölénye azonban nemcsak a fejlődés általános vonalainak felfedésében nyilvánul meg, hanem a könyv egész anyagában, a legapróbb részletek feldogozásáig is. Ebből a szempontból Maskin műve, mint a világtörténelem eme fontos korszakának első és teljes marxista feldolgozása és értékelése, alapvető fontosságú. Maskin művéből külön is ki kell emelnünk néhány részt, ahol igen fontos, de eddig kielégítően meg nem oldott, -—- a polgári tudomány számára lényegében nem is megoldható — probléma tisztázását kapjuk meg. Ilyen pl. a királyok koráról szóló hagyomány hitelességének kérdése, illetve ezen túl a kor társadalmi fejlődésének helyes ábrázolása. Maskin mélyreható kritikával vizsgálja a hagyományt és a mondákból kiemeli a megfogható történeti magot; seholsem fordulnak elő nála olyan hiperkritikai eltévelyedések, mint pl. — hogy egy feltűnő esetre hivatkozzunk — E. Paisnál. A sokoldalú forrásanyag felhasználása és a történelmi materializmus módszeTe, amely lehetővé teszi, hogy az egyes adatokat egy jól megalapozott fejlődési kép egészébe állítsa be, megmenti őt mind a kritikátlan elhívéstől, mind a terméketlen szkepticizmustól, amelytől olyan nehezen menekülhetnek meg a polgári tudomány képviselői. Kiemelkedően új eredményt jelent a könyvben a császárság kialakulásának tárgyalása is. E témának Maskin elsőrangú szakértője; erről írt nagy művéért (Principat Avgusta, 1949.) kapta meg 1950-ben a Sztálin-díjat. A principatus eredete és lényege egyik központi kérdése a római történelemnek; tisztázása igen fontos feladat, ennek a feladatnak az elvégzésiére azonban a polgári történettudomány sohasem volt képes.