Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Molok; A.: Párizs munkásai a Kommün napjaiban 1
22 A. MOLOK lyokat a Párizsban rejtőző kémek és kártevők ellen. 8' Ezekről a jelenségekről Párizs dolgozói a Kommün kormányszerveinek is írtak. Jellemző az a levél, amelyet egyik polgárnő május 4-én Rossel ezredeshez, a Kommün akkori katonai megbízottjához intézett. Ez a mélységesen hazafias okmány, amelyet a Kommün iránti forró odaadás szellem© hat át, a következő szavakkal kezdődik: „Polgártársak! Minden kormány legelső kötelessége, hogy elérje dekrétumainak végrehajtását; ha ehhez nincsen elegendő erélye, ellenségei élnek gyengeségével, hívei pedig, még a leglelkesebbek is, elcsüggednek. Ilyen kép tárul elénk ma. A köztársaságpártiak színe-java ontja vérét, míg az egészséges férfiak tömege köp a dekrétumokra és nemcsak, hogy nyugodtan foglalkozik saját ügyeivel, hanem még ki is gúnyolja a harcosokait". „Az én férjem —- írta továbbá ez a nő — a 141. zászlóalj 7. menetszázadában teljesít szolgálatot. Az Issy-er ő d it mén y be n van vasárnap, április 30-a óta és harcol ott jogainkért. Én nem sajnálom, hogy így van, sőt, magam buzdítottam erre a férjemet, mert ez a kötelessége. Ezért vérzik a szívem, amikor azt látom, hogy csak ,az harcol, aki akar. A gyávákat és a katonaszökevényeket nem büntetik meg."90 „A párizsi kommünárdok túlságosan engedékenyek voltak a versaillesiek -kel szemben — mutatott rá Sztálin elvtárs •—, s Marx ezért teljes joggal bírálta őket. Engedékenységükért azzal lakoltak, hogy a versaillesiek, amikor Thiers bevonult Párizsba, tízezrével lőtték halomra a munkásokat."91 A párizsi dolgozók sok levélben bírálták a Kommün tagjait azért a túlzott engedékenységért, amellyel az ellenséget kezelték. Ferré május 1-én a Kommün ülésén beterjesztette a XVIII. kerület lakosainak petícióját, amelyben ragaszkodnak ahhoz, hogy a Kommün szigorú megtorlással válaszoljon arra, hogy a versaillesiek embertelen megtorlást követtek el négy nemzetőrön, akiket Belle Epine mellett elfogtak és halálra kínoztak. Ferré, amikor ezt a petíciót átadta, azt mondotta, hogy a kerületben nagy a felháborodás a versaillesiek kegyetlensége miatt, és azt követelte, hogy a petíciót adják át a Kommün igazságügyi bizottságának. Két héttel később, a Kommün május 17-i ülésén, annak a hírnek a hatására, hogy a versaillesiek vadállati módon meggyilkolták a nemzetőrség egyik ápolónőjét, elrendelték az április 5-i dekrétum azonnali végrehajtását, amelynek értelmében egy foglyul ejtett kommünárd meggyilkolásáért háromszor annyi túszt végeznek ki.9 2 De ezt a rendeletet sem hajtották végre. Csak a Kommün legutolsó napjaiban, amikor a versaillesi csapatok ezrével gyilkolták Párizs utcáin a foglyul ejtett kommiinárdokat, csak akkor végeztek ki Rigaut, Ferré és a Kommün még néhány vezetőjének parancsára néhány tucatnyi reakcióst azok közül, akiket a Kommün hatóságai annak idején letartóztattak. . A párizsi dolgozók igen nagy gondot fordítottak a forradalmi főváros védelmi képességének fokozására. 1871 április 12-én a „Vengeur' 1 с. lap szerkesztősége értesítette olvasóit arról a levélről, amelyet Signeront és Thil-Prenant polgártársaktól kapott. A levél szerzői azt írják, hogy az Auteuil pályaudvaron álló őr véletlenül hat földbe ásott ágyút talált, és ezzel kapcsolatban azt tanácsolták a katonai hatóságoknak, hogy vizsgálják át Párizs egész er ő dí t m ény ö ve z et é t".93 „A tüzérségnél nincs meg a kellő vezetés" — panaszkodik egy „Vaugirard-i lakos'1 a „Commune'1 főszerkesztőjének címére küldött levelében: „Zászló-88 Lásd „Paris libre 1'. 37. sz. 1871. május 18. (a 32. zászlóalj nemzetőrének levele Montmartre-kerületből); „Le Vengeur", 30. sz. 1871. április 28. („egy öreg republikánus" levele) és sok más levél. 90 C. Dauban. Le fond de la société sous la Commune. Párizs, 1873. 205—206. 61 Sztálin Müvei. 10. köt. 236. (oroszul). 82 Lásd „Procès-Verbaux de la Commune de 1871". "II. köt. 388. 95 Lásd „Le Vengeur", 14. sz. 1871. április 12.
