Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Molok; A.: Párizs munkásai a Kommün napjaiban 1
PÁRIZS MUNKÁSAI A KOMMÜN NAPJAIBAN 21 C. Favre faaranyozó munkás a „Prolétaire" e. lapban megjelent levelében megbélyegzi a versaillesi kormányt és vezetőit, különösen Thiers-t: „Csak nem gondoljátok, ti aljasok, hogy a bátor párizsi nép olyan együgyű, hogy higgyen szavatoknak, amikoi* a versaillesi kastélyban kijelentitek, hogy a köztársaság Franciaországban az egyetlen lehetséges kormányzási forma? Még mit nem. Csak nem gondolod Foutriquet (fordításban: hitvány kis emberke — Thiers gúnyneve. — A. Al.), hogy a nép megfeledkezett arról a mészárlásról, amelyet a Transnonain-utcában rendeztél (1834. április 14-én, a köztársaságpártiak párizsi felkelésének elfojtása során. — A. M.) vagy a lyoni mozgalommal kapcsolatos képviselőházi fellépésedről (1834. április — A. M.), amikor kijelentetted: »Ne nyugtalankodjanak, katonaságot küldünk oda, meg kell leckéztetni a lyoniakat« ... Nem, a nép nagyon jól ismeri és ezért nem hisz önnek. Kormánya, amelyet ön annak nevez, a hazugság, a bűntény, a lopás, a hamis képmutatás vegyü'éke, egyszóval Таrtu ffe-ko rmány". Favre kifejezésre juttatja azt a szilárd meggyőződését, hogy a Koimműn legyőzi Versaillest: „Az az igazságos háború, amelyet folytatunk, vörös lobogójának redőiben magával viszi a nép felszabadításának és egyesítésének eszméjét a legtávolabbi országokba".80 Ugyanilyen szilárd meggyőződés áradt a többi munkáslevelező leveleiből is. A Kommün lapszerkesztőségeihez és kormányszerveihez érkező levelek közül sokat a bírálat és önbírálat szelleme hatotta át. A Kommün a legtöbb szemrehányást azért kapta a munkáslevelezőktől, mert nem lépett fel eléggé szigorúan, mert nem volt eléggé erélyes a tervbe vett intézkedések megvalósításában, a versaillesi ellenforradalom, valamint párizsi ügynökei és cinkosai elleni harcban. Párizs dolgozói, amikor a Kommün kormányát bírálták, mint saját munkáshatalmukat bírálták, amelynek győzelmét tiszta szívből kívánták s amelynek baklövései és kudarcai miatt igen bánkódtak. Itt van egy jellemző levél, amelyet április 19-én bizonyos J. B. Belleville-ből a „Père Duchêne" szerkesztőségéhez intézett: „Kedves Duchêne polgártárs! Igen nagy örömmel tölt el mai javaslata, amelyet a Kommün engedélye nélkül végrehajtott letartóztatások, magánszemélyeiknél tartott elkobzások és házkutatások kérdésében előterjesztett, mert az ilyen jelenségek nagyon károsak... Ezért igaza van, mikor minden erejéből ostorozza ezt a fogyatékosságot; ennek a szerencsétlen Komműnnek valamivel több megbecsülést kellene magának szereznie, ideje volna már! Ideje volna, hogy igazi kormánnyá legyen, mert az emberek azt kezdik beszélni, hogy rosszul áll a szénánk, hogy az ördög vigye el!... Tehát önre számítunk, reméljük felpiszkálja egy kissé, mint mondani szokás, ós előbbre segíti".87 Igen sok panasz volt amiatt, hogy a Kommün nem harcolt eléggé erélyesen a szökések, a katonai szolgálat alól való kibújás ellen. A „Commune" с. lap április 6-án közölte, hogy levelet kapott a II. kerület lakóitól, amelyben javasolják, hogy „fegyverezzenek le mindenkit, aki nem akar részt venni Párizs védelmében''. Louis Nidot, a 107. zászlóalj önkéntese, április 11-én levéllel fordult a „Cri du peuple" с. lap szerkesztőségéhez, amelyben közli, hogy a X. kerületben nem teljesítik a Komműnnek azt a rendeletét, amelynek értelmében minden 19—40 éves korban levő férfit menetszázadokba kell beosztani: a kereskedők tartalék-századokban csücsülnek.88 A munkások és alkalmazottak a forradalmi lapokhoz intézett leveleikben állandóan panaszkodnak arra, hogy a Kommün nem harcol eléggé erélyesen a katonaszökevények ellen, hogy nem foganatosít eléggé szigorú rendszabá-M „Le Prolétaire", 4. sz. 1871. május 24. 87 „A Párizsi Kommün munkáslevejezőinek levelei". 52—53, "" „Le Cri du peuple", 1871. április 11.
