Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Molok; A.: Párizs munkásai a Kommün napjaiban 1
20 Л. MOLO К A párizsi dolgozó tömegek politikai aktivitása a Kommün napjaiban abban a számtalan levélben jutott kifejezésre, amelyet a forradalmi újságok szerkesztőségeihez és különféle kormányezervekhez intéztek. Ezek a levelek kérelmeket, javaslatokat, tanácsokat és kritikai megjegyzéseket tartalmaztak, a legkülönfélébb, de mindig aktuális kérdésekkel foglalkoztak, s ezért igen érdekesek a történész számára. Igen sok levél érkezett a lapokhoz. Az olvasókkal való eleven kapcsolat a Kommün sajtójának jellemző vonása. Különösen nagy áradatban érkeztek a levelek a „Père Duohéne" c. laphoz, amelynek példányszáma az akkori viszonyokhoz képest igen nagy volt: 70.000 példányban jelent meg. Ennek a lapnak a szerkesztősége a lap 44. számában ezt írta: „Minden reggel és este, amikor „Duchéne apó'' kinyitja azt a ládát, amelyet nyomdászának, Sornetnak háza falához szegzett, hogy a hazafiak oda bedobhassák közléseiket, olyan halom levelet talál, hogy se eleje, se vége. Ez nagy elégedettséggel tölti el, mert azt bizonyítja, hogy a hazafiak olvassák lapját és hogy helyes úton halad, minthogy a jó polgárok figyelmeztetik mindenre, ami a városban történik, és megírják, hogy mit kellene a nép érdekében tenni."83 Ezekből a levelekből tizenkettő eredetiben mnkmaradt (ezeket a SzK(b)P Központi Bizottsága mellett működő Marx-Engels-Lenin Intézet levéltárában őrzik) s 1933-ban megjelentek egy gyűjteményben „A Párizsi Kommün munkáslevelezőinek levelei" címmel. De ezek a levelek csak elenyésző részét alkotják annak a gazdag anyagnak, amely a „Père Duohéne" c. lap szerkesztőségébe és az 1871-es párizsi forradalmi sajtó más szerveinek szerkesztőségébe érkezett. A Kommün lapjainak forradalmi hangulatú olvasói hittek ügyük igazságában, igyekeztek a Kommün segítségére lenni és vadul gyűlölték a versaillesieket — ezek az érzelmek áradnak miinden levelükből. „A legutóbbi két évtized tapasztalatai — írja egyikük a „Nouvelle République" с. lap szerkesztőségének — megtanítottak bennünket arra, hogy mit várhatunk a fecsegőktől. Ma, amikor a munkásosztály veszi át a hatalmat, felmerül д kérdés: jobban tudja-e .majd intézni a dolgokat, mint az ügyvéd urak. Gondolkodás nélkül igennel válaszolok. A munkásosztály, amely megszabadult a politikai múlt terheitől, amely vágyik a haladásra és a boldogságra, minden előítélet nélkül megvalósítja majd mindazokat a reformokat, amelyeket a közvélemény felvet".84 „Ki győz: a versaillesi kormány rendőrségével és csendőrségével, vagy a Kommün köztársaságpárti hadseregével?" — kérdi Étienne Albrand a „Père Duchêne" с. laphoz intézett április 16-i levelében. Ennek a levélnek a szerzője, az Internacionálé egyik párizsi szekciójának (Stephenson-szekció) titkára, kijelenti, hogy egyetlen egy cél készteti az írásra: „meg akarja mutatni, hogy a párizsi munkások hogyan viszonyulnak a versaillesi kormányhoz". „A Kommün ellen egyesült monartíhista reakció — mondja — igyekszik harmadszor is elfojtani a köztársaságot, hogy egy újabb polgárháborúval egyengesse az utat valamelyik trónkövetelőjének. A köztársaságpártiakat az 1851-es decemberi borzalmak megismétlődése fenyegeti: börtön, agyonlövetés, száműzés, nyomor". Más a helyzet, ha a Kommün győz: „ ... a műhelyek megnyilnak, biztosítják majd számunkra a szabadságot és azt a jogot, hogy dolgozva éljünk". Albrand levelét a „versaillesi banditákkal' szembeni fegyveres ellenállásra való lelkes felhívással végzi: „Fegyverbe, polgártársak! Ne feledjük, hogy még kell mentenünk a köztársaságot. A köztársaság teszi majd Franciaországot nagy és virágzó országgá, a monarchia pedig örök megalázkodást és nyomort jelent Franciaország számára".85 83 „Le père Duchêne", 44. sz. 1871. április 29. 1—2. 84 „La Nouvelle République", 19. sz. 1871. március 31. 35 „A Párizsi Kommün munkáslevelezőinek levelei", Partizdat, IMEL, 1933. 32—33.
