Századok – 1951
KÖZLEMÉNYEK - Nagy Kálmán: Stromfeld Aurél a magyar Vörös Hadsereg vezérkari főnöke 213
stromfeld aurél 221 totta alá a csapatok hősiessége és a kiváló politikai munka a hadsereg vezetését. Stromfeld a visszavonulás tervszerű megszervezése során Szolnoknál, Tiszafürednél és Rakamaznál hídfőket alkotott, hogy biztosítsa a csapatok Tiszán való átkelését. Április 25-én kiadott 425/17. hdm.—1919. sz. intézkedésében a következőket rendelte el: „Szolnok, Tiszafüred és Rakamaznál hídfők építtetnek ki. Az 1. ho. iparság a Rakamaznál való hídfő kiépítésével megbízatik... Az 1. ho. parság haladéktalanul műszaki tisztet küldjön ki Rakamazra A földmunkások a Tokaji direktóriumtól igénylendők... A munkálatok minél előbb megkezdendők."2 9 Intézkedett a tiszafüredi hídfő kiépítésére is,3 0 Szolnoknál pedig támadólagos hídfő építését rendelte el, melynek megszálló erőiről is gondoskodott, parancsnokát személyesen tájékoztatta és a csapatoknak a Tiszától nyugatra való elhelyezésére idejében megtette a szükséges előkészületeket, a kellő titoktartás mellett.3 1 Körültekintő, céltudatos intézkedéseivel lehetővé tette, hogy a visszavonuló csapatok elválhattak az ellenségtől és szervezetten, rendben átkelhettek a Tiszán, anélkül, hogy az ellenség zavarta volna a tervszerű visszavonulást. Ezzel a tiszántúli hadmüveletek befejeződtek. A visszavonulás megállítását és a Tiszántúl megtartását ugyan nem lehetett keresztülvinni a székely különítmény hazaáruló fegyverletétele miatt, azonban Stromfeld megmentette a hadsereget a Tanácsköztársaság további megvédelmezésére. A lefolyt hadműveletek során kiemelkedett Stromfeld rugalmas, határozott és céltudatos hadvezető és szervező tevékenysége. Egészen rövid idő alatt kiépítette a vezetés szervét, a hadseiregparanesnokságot. A cselekvési szabadságot, a kezdeményezést minden ellenséges támadó tevékenységgel szemben biztosította a vezetés számára. A válságos helyzetek sorozatos nehézségeit szívós energiával leküzdötte. Attól a merész és kockázatos lépéstől sem riadt vissza, hogy az utolsó tartalékát is harcba vesse kitűzött céljának elérése érdekében. Ugyanakkor azonnal megszervezte az újabb tartalékokat, azok alkalmazására villámgyors elhatározásra jutott és a sikeres végrehajtás előfeltételeit is megteremtette. Tudta azt, hogy forradalmi hadseregnél a siker alapfeltétele az erkölcsi fölény megteremtése. Ehhez pedig a marxi-lenini elvek szerint: „Törekedni kell naponként... új és új, bármily csekély sikert is elérni, mindenáron fenntartani az „erkölcsi túlerőt".3 3 Ezért rendelte támadásba a visszavonuló egységeket, s ezért követelt minden parancsnoktól állandó támadó tevékenységet. A visszavonulás elrendelésénél Stromfeld azt az elvet tartotta szem előtt, amelyet Sztálin elvtárs a stratégiai vezetés feladatainak meghatározása során a visszavonulásról megállapított, vagyis hogy a helyes stratégiai vezetés „... számításba veszi a rendezett visszavonulást akkor, mikor az ellenség erős, mikor a visszavonulás elkerülhetetlen, mikor nyilvánvalóan nem előnyös felvenni a harcot, melyet az ellenség akar ránk- -erőszakolni, mikor az adott erőviszonyok között a visszavonulás az egyetlen eszköz arra, hogy az élcsapatot kivonjuk az ellenség csapásai alól, s megóvjuk tartalékait-"33 Stromfeld elhatározása tehát, midőn a sorsdöntő pillanatban bátran vállalva a felelősséget, elrendelte a visszavonulást, helyes volt, s az adott helyzetnek teljesen megfelelt. A tiszántúli hadműveletek során Stromfeld kész helyzetek elé került, melyek feltételeit nem ő szabta meg, melyek nem az ő tervei szerint indultak meg. Kiváló érdeme és hadvezéri képességeinek bizonyítéka az, hogy a súlyos feladatokat ilyen viszonyok között is a legjobban oldotta meg. -, B H.L.M.T. VH. ir. Id. köteg 139. fsz-30 H.L-M.T. VH. ir. Id. köteg 137. fsz. 31 H.L.M.T. VH ir. Id. köteg 189. fsz. 33 Lenin, Válogatott Művek II- Bpest 1949. 146. 33 Sztálin: A leninizmus kérdései. Id. kiadás. 69.
