Századok – 1951
KÖZLEMÉNYEK - Kovács Endre: Mickiewicz és a magyar szabadságharc 197
200 kovács endRe európai despoták uralmának. Hogy mennyire tévedett Mickiewicz akkor, amidőn hitelt adott Napoleon Lajos szociális demagógiájának, az hamarosan kiderült. Az 1849 június 134 forradalmi események után világossá lett, hogy Mickiewicz tévesen bízott Franciaország forradalmi hivatásiában: a forradalom elnyomása után Napoleon Lajos betiltott minden szocialista újságot, köztük a Tribune des Peuplest is. A lap néhány szerkesztőjét letartóztatták, maga Mickiewicz napokig barátja lakásán húzódott meg és csak az ostromállapot megszüntetése után tudta lapját újból megjelentetni. Mickiewieznek a Tribune des Peuplesben megjelent, többnyire aláírás nélküli cikkei egytől egyig politikai tartalmúak. Kevéssé ismert, de nem kevésbbé érdekes oldaláról mutatják meg a költőt, mint versei. Kitűnő publicista mutatkozik be e cikkekben, az időszerű kérdések iránt rendkívül fogékony s a dolgok lényege iránt érzékeny, egyben pompás stílusú újságíró. Egész sor olyan cikke jelent meg a lap hasábjain, melyek azt mutatják, hogy minden katolicizmusa és Napoleon téves megítélése mellett is jól látott sok fontos kérdésben. így helyes volt az álláspontja, amikor a bourgesi pernek szentelt cikkében megvédte a szocialistákat és a köztársaságiakat, amikor fellépett IX. Pius pápa es" az arisztokraták ellen; forradalmi hangot hallatott äkkörT amidőn a Tribune hasábjain felhívta az olasz republikánusokat a megalkuvásnélküli harcra, védelmébe veffiTlrireaciafrstáfcartr^ámadta az orleansi di5asztiát7Íe^leztg3 „be nem_ avatkozás" elvének kétszírTttségét és a párisi TiRííukáüUkat "óvta a varaik ozásTaktikájától. Helyes forradalmi érzékkel állapííja meg, hogy a "regi társadalom tudja: minden oldalról alá van aknázva, a hatalom régi alapjai omladoznak. „Nincs jogotok kárhoztatni a szocializmust! — írja egy helyen. — Az újkori szocializmus csak kifejezője egy érzésnek, amely olyan régi, mint az élet érzése. Kifejezése annak az érzésnek, hogy az életünk nem teljes, hogy az életünkben valami nincs rendjén. A szociális érzés a szellem ösztönzése a jobb élet felé, mely nem individuális, hanem közösségi és szociális." Mickiewicz úgy látja, hogy a februári forradalom megrázta egész Európát és felkeltette az elnyomott népek szolidaritását. A forradalom világjelenséggé lett. És ennek a világszerte folyó szahadságküzdelemnek az egyes megnyilvánulásait kívánja figyelemmel kísérni és a francia haladó körök felé közvetíteni a Tribune. Mickiewicz az európai szabadság vágyától eltelve hirdeti, hogy Franciaország belső érdekei szorosan összefüggnek a demokrácia európai fejlődésével, tehát azokkal a harcokkal is, melyeket a februári forradalom hatása alatt Európa elnyomott népei folytatnak az abszolutista rendszerekkel. A Tribünét, egész fennállása alatt, jellemzi a kül- és belpolitikai kérdéseknek ez a szerves egybekapcsolása. A lap olyan demokratikus orgánum volt, amely a francia határokon túl történő eseményekre figyelt, mert a forradalmi gondolat fejlődésének útja állott a szeme előtt s .amely kötelességének tartotta, hogy minden rokonszenvével állást foglaljon a zsarnokság ellen küzdő népek mellett. Nincs tehát semmi csodálatos abban, hogy a Tribune nagynevű szerkesztője már a lap első számaiban érdeklődéssel fordul azok felé az események felé, amelyek 1849 tavaszán Magyarországon lejátszódnak, mint ahogy teljesen érthető az is, hogy Mickiewicznek a magyar ügy iránti érdeklődése továbbra sem csökken, ellenkezőleg: a nemzetközi események között alig akad olyan, melyet valamiképpen összefüggésbe ne hozna a magyarok harcával. A Tribune cikkeinek egész során át, mint vörös fonalat látjuk végighúzódni a magyar kérdést, jeléül annak, hogy ami Magyarország és Ausztria között ezekben a hónapokban lefolyt, elsőrendű fontosságúnak tűnt fel Mickiewicz szemében. Több volt az, mint csak a magyar szabadságért vívott harc, több volt egy kis nemzet függetlenségi és elszakadási mozgalmánál; benne volt mindez, de a harc mégis nagyobb tétért, a közös európai szabadságért folyt.
