Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Molok; A.: Párizs munkásai a Kommün napjaiban 1
PÁRIZS MUNKÁSAI A KOMMÜN NAPJAIBAN 17 vezéreltette őket munkájukban". A határozat felhívta az Internacionáléhoz tartozó Komműn-tagokat, hogy „álljanak továbbra is őrt a munkásosztály érdeke 'felett és minden erejükkel legyenek azon, hogy megőrizzék a Komműn egységét, amely a versaillesi kormány elleni sikeres harc szempontjából olyannyira szükséges'' 73 a . A határozatnak ez a pontja természetesen a legnagyobb jelentőségű. A Kommün, írta később Engels (1874), „szellemileg feltétlenül az Internacionálé gyermeke volt".7 4 Az a körülmény azonban, hogy az Internacionálé párizsi szekciói élén részben proudhonisták, részben blanquisták állottak, hogy Franciaországban abban az időben nem volt marxista munkáspárt, megakadályozta az Internacionálé párizsi szövetségét abban, hogy a szó szoros értelmében a Kommün szervező és irányító magva legyen. * Párizsban, a Kommün napjaiban igen nagy szerepük volt az olyan társadalmi szervezeteknek, mint az éberségi bizottságok és a légiók tanácsai, amelyek a városnak mind a 20 kerületében működtek. Sajnos, a rendelkezésünkre álló okmányokból ágen keveset tudunk meg e forradalmi szervezetek tevékenységéről. De még az is igen érdekes, amit erre a kérdésre vonatkozólag a rendelkezésünkre álló anyagokból ki tudtunk hámozni. Az éberségi bizottságok már 1870 szeptemberében megalakultak s az volt a céljuk, hogy Párizs védelmére mozgósítsák az erőket és ellenőrizzék a nemzeti védelem áruló kormányának a tevékenységét, annak a kormánynak a tevékenységét, amelyet a néptömegek kezdettől fogva joggal megvetettek. A bizottságok tagjai a munkásszervezetek és a demokratikus szervezetek képviselői (többek között az Internacionálé tagjai) voltak. Párizs kapitulálása és a hadműveletek befejeződése után újjászervezték az éberségi bizottságokat. Az 1871 február 20-a és 23-a között összeült közgyűléseken elhatározták, hogy az éberségi bizottságokat azonnal átszervezik és soraikból kiűznek minden mérsékelt kispolgári elemet. Az éberségi bizottságok tevékenységének alapjává a február 19-i közgyűlésen elfogadott „elvek nyilatkozatát'' tették meg. Ez a nyilatkozat az éberségi bizottságok proletár aszályjellégéről tanúskodik, de ugyanakkor az okmányban tiszta proudhonista tételeket is találunk, amelyek „politikai és társadalmi felszámolásról", a munkásoknak „munkájuk egész termékére való jogáról" szólnak. Ugyanabban a nyilatkozatban megállapították, hogy az éberségi bizottságoknak szilárd elhatározásuk, hogy megvédik a köztársasági rendszert mindenféle merénylettel szemben. A bizottságok tagjai továbbá kijelentették, hogy nem ismernek el „a városban semmiféle más kormányt, mint a forradalmi Kommünt, amely e város forradalmi-szocialista csoportjainak küldötteiből áll és nem ismernek el az „országban más kormányt", mint azt а kormányt, amely az ország forradalmi komműnjeinek és a fontosabb munkásközpontoknak a küldötteiből áll". Az „elvek nyilatkozata" végül hangsúlyozza, hogy az éberségi bizottságok minden tagjának „minden rendelkezésére álló eszközt a Nemzetközi Munkásszövetség érdekében végzett propagandára kell fordítania!".75 Ilyen volt az 1871-es éberségi bizottságok tevékenységének alapját alkotó eszmei és politikai programma, — sokkal radikálisabb, sokkal inkább proletár jellegű programm, mint a Nemzetőrség Köziponti Bizottságának és a Központi Bizottság helyi szerveinek programmja. Az éberségi bizott-7'a. „Journal Officiel", 1871. május 24. 71 Marx—Engels. Válogatott levelek. 341. 75 G. Bourgin. La Commune de Paris et le Comité Central 1871, „Revue historique", 1925. szeptember-október. 15—16. 2 Szíizadok 1/9
