Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Molok; A.: Párizs munkásai a Kommün napjaiban 1
18 A. MOLOK ságok aktívan részt vettek a március 18-i forradalomban, a Kommün kikiáltása után a Kommün kerületi szerveivé váltak. Különösen kivált aktivitásával a XVIII. kerület éberségi bizottsága, amely erélyes és a forradalom ügyét híven szolgáló emberekből állott. Ebben a bizottságban híres blanquisták működtek: a Charles és Théophile Ferré fivérek (az egyik közülük később a Kommün tagja lett), Louise Michel tanítónő, a hős kommünárd, akit „Montmartre vörös szüzének" neveztek el. Louise Michel emlékezéseiben azt mondja, hogy ennek a kerületnek éberségi bizottsági tagjai a kerület egész munkáslakosságával együtt március 18-a után erélyesen követelték a Nemzetőrség Központi Bizottságától, hogy azonnal indítson hadjáratot Versailles ellen, hogy szétrombolja az ellenségnek ezt a fészkét és ne engedje meg Thiers kormányának, hogy lélekzethez jusson.70 A Központi Bíziottság azonban nem tette meg ezt. „A döntő pillanatot lelkiisTnierebi aggodaltmaskodásból elszalasztották" — írta Marx 1871 április 12-én, Kugelmannhoz intézett híres levelében, amikor a párizsi kommünárdoknak ezt a végzetes hibáját bírálta: „Nem akarták megkezdeni a polgárháborút, mintha bizony Thiers, ez a gonosz korcsszülött nem kezdte volna már meg a polgárháborút azzal, hogy megpróbálta Párizst lefegyverezni!"77 Igen erélyes tevékenységet fejtett ki egy másik proletár kerület — Belleville (Párizs XIX. kerülete) — éberségi bizottsága is. Meg kell jegyeznünk, hogy ez a bizottság volt a Jóléti Bizottság megalakításának egyik kezdeményezője. Április 20-as napjaiban a XIX. kerület éberségi bizottságának javaslatára a kerület első körzetének (a Marseillaise-körzet) bizottsága feliratot intézett a Komműnhöz, s ebben a feliratában azt követeli, hogy azonnal alakítsanak egy jóléti bizottságot, amelyet „messzemenő jogokkal ruházzanak fel, hogy dekrétumba foglalja a győzelem kivívását és elegendő erőt biztosítson a Komműnnek dekrétumai végrehajtásához". Az ilyen erős hatalmi szerv szükségességét ebben a feliratban azzal okolták meg, hogy „Párizs helyzete egyre súlyosabb" és hogy „a veszély nagyságához mérten kell az erőket latba vetni".78 Ez a felirat Párizsban április 26-án vált ismeretessé, két nappal azelőtt, hogy Jules Miot, a Kommün tagja beterjesztette a Kommün ülésén nagy port felvert javaslatát, amelyben jóléti bizottság megalakulását követelte. Nem lehetetlen, hogy Miot, akinek szerepét ebben az ügyben a történeti irodalom gyakran eltúlozza, azoknak a bellevillei haladó munkásoknak és demokratáknak közvetlen nyomására cselekedett, akiknek az élén a kerületi éberségi bizottság állott. Ez annál is valószínűbb, mert Miot-t éppen ez a kerület választotta be a Komműnbe. Mindenesetre a bellevillei éberségi bizottság aktív szerepe ebben a komoly kérdésben — teljesen kétségtelen. Igen aktívak voltak a légiók tanácsai — ezek a harci szervezetek, amelyek az adott kerület zászlóaljbizottságainak küldötteiből (két-két küldöttből) és az e területen állomásozó zászlóaljak parancsnokaiból állottak. Az V. légió tanácsának tevékenységét megvilágító érdekes anyagot ismertet emlékezéseiben Jean Allemane szocialista nyomdaipari munkás, aki ennek a tanácsnak az elnöke volt. A tanács kezdeményezésére a kerületben erélyes rendszabályokat foganatosítottak a kémek, a szökevények, a prostituáltak, a spekulánsok, a Komműnnel ellenségeskedő papok és szerzetesek ellen.79 Külön meg kell említenünk, hogy a légiók tanácsainak tevékenységében nem mindennek voltak pozitív eredményei. Egyes kerületekben a községi 78 L. Michel. La Commune. (Orosz fordítás M.—L. 1926. 76.) 77 Marx—Engels. Válogatott levelek. 309. 78 „La Sociale", 1871. április 26. 79 L. Allemane, Mémoires d'un communard. Des barricades au bagne. Párizs, é. n„ 49—50., 59—61., 6S—89.
