Századok – 1951
TANULMÁNYOK - I. Tóth Zoltán: Az 1819. évi parasztmozgalom a zalatnai középső uradalomban 169
188 i. tóth zoltán 2. Terméketlen földjükből nem képesek megélni. 3. A favágást és más hasonló munkákat ne a bányászokkal, hanem a közönséges jobbágyokkal végeztessék. 4. A király igazságérzete döntse el, „hogy a szerződés, amelyre hivatkoznak érvényesnek tekinthető-e, minthogy erőszakkal és a tömlöc ocsmányságával csikarták ki?" 5. A község emberemlékezetet felülhaladó idők óta élt privilégiumaival, így Apafi fejedelem három rendbeli leveleivel, „melyeket, minthogy törvényesen bocsáttattak ki, ma is érvényben levőknek kell tokinteni." 6. Kérik az uralkodót, hogy az előadottak valódiságát ne másokkal, hanem a bányahatósági tisztviselőkkel, akik a bányajogban jártasak, vizsgáltassa ki, mint akik a helyi viszonyokat is jól ismerik. A kérvény végül od,a csúcsosodik ki, hogy az uralkodó elődei példáját követve, erősítse meg a község kiváltságait.7 9 Ez a kérvény nem áll teljesen a parasztok álláspontján. Sok tekintetben éppen a kamara véleményét tükrözi, különösen amikor a vármegye befolyása ellen érvel és a kamarai hatóságoknak követeli az intézkedés kizárólagos jogát A kérvényharc egyik fontos korlátja az, hogy az írástudatlan nép kénytelen tőle idegen értelmiségiekkel megfogalmaztatni beadványait, melyek ilyen módon nem fejezik ki elég hűen álláspontját és gyengítik harcát. A kancellária 1820 április 14-én elrendelte, hogy a királyi kézjeggyel ellátott kérvényt a gubernium vizsgáltassa ki Alsófehér vármegyével.8 0 Bár a gubernium ezt július 10-én el is rendelte,8 1 a vizsgálat sokáig elhúzódott8 2 és Bethlen Imre főispán — Sárpataki György munkálata alapján — csak 1821 május 25-én tett jelentést br. Jósika János gubernátornak. A bucsumi bányászparasztok sérelmeinek orvoslásaképpen a főispán azt javasolja a gubernátornak, hogy „a panaszló communitas nyugadalomra utasíttassék, az ezen instantia író pedig kitudakoltatván, a felsőbb rendeleteket is vellicáló [megcsúfoló] izgatásáért megbüntettessék. . az ily tumultuaiióra [zavargásra] hajlandó népnek illő zabolán és határok közt való tartása ezen havasos helyeken, a publica securitas [közbiztonság] fenntartására is szükséges".93 A gubernium, mint a földesúri osztály képviselője az 1823 május 30-ról kelt felterjesztésében teljes egészében magáévá tette Bethlen Imre véleményét. A bucsumiak kérvényével párhuzamosan futott a középső uradalom három községének tartalomban és célkitűzésben erősen hasonló panaszlevele is, melyben saját költségükre egy vizsgálóbizottság kiküldését kérik. Ezt a kancellária 1820 június 2-án küldte le a guberniumhoz.8 4 Minthogy a vizsgálat a bucsumi ügyben úgyis lefolyt, a gubernium és a vármegye ezzel a kérvénnyel nem foglalkozott érdemben, hanem összekapcsolta az előzővel. Az összes bányászügyekkel kapcsolatban a kancellária következő elvi álláspontot foglalta el: 1. Az 1771-i királyi rendelet8 3 szellemében minden törvényhatóság területén, ,ahol bányászhelyek vannak, a megyei tisztek közbenjöttével évente el 7" EG 5354 : 1820. 80 EK 1575 : 1820. • 81 EG 5354 : 1820. 82 A kancellária sürgetése (1820 okt. 13.). EK 3649 : 1820; EG 10.654 : 1820. Az ügy további sürgetése (1821 júl. 13.). EK 1995:1821; EG 7383:1821. 83 EG 5563 : 1821. Vö. 3502 : 1823. A gubernium az ügyet áttette az úrbéri bizottsághoz, ahonnan csak 1823 áprilisában merül fel újra, más zalatnai bányászpanaszokkal összekapcsolva. 84 EK 211, 2143 : 1820; EG 6289 : 1320. "5 EK 507 : 1771.
