Századok – 1951
TANULMÁNYOK - I. Tóth Zoltán: Az 1819. évi parasztmozgalom a zalatnai középső uradalomban 169
az 1819. évi parasztmozgalom 189 kell készíteni a valóságos bányászok kataszterét és azt a közterhek szétosztására illetékes hatóságoknak rendelkezésére kell bocsátani. 2. Minthogy az 1789-i szerződés a zalatnai kincstári jobbágyok és az uradalom közt a guberniium rendeletére és a közhatóságok jelenlétében törvényesen jött létre, nem lehet rajta semmit újítani vagy változtatni. A jobbágyoknak azonban módjában van a hasonló úrbéri szerződésekre vonatkozó rendelkezéseknek megfelelően bírói útra terelni a hitelesség megállapításának kérdését, vagy pedig bevárhatják az előkészületben levő úrbérrendezés lefolyását.8 8 Az 1819-i mozgalmat Buesum parasztsága egységben vívta meg. Résztvettek benne és élén jártak a bányászparasztok, köztük is a szegényparasztok, de csatlakoztak az itt csekély számban élő földműves parasztok is. A szegényparasztság volt a mozgalom hajtóereje. Erre jól rávilágít az egyik vezető, Bolondutz Nyikoláje nyilatkozata, amikor az uradalmi bíró ölfavágásra akarta hajtani a bányászparasztokat: „A falubeliek ós különösen a szegényebbek, amilyen magam is vagyok, akiknek nincs semmi külsőségük, egymás közt tanácskozva elhatároztuk, hogy inkább minden kincstári javunkról lemondunk és kizárólag a bányaművelésre adjuk magunkat, semhogy annyi szolgáltatásra kényszerítsenek bennünket."8 7 Ez a nyilatkozat nemcsak azt mutatja, hogy a mozgalomnak a szegényparasztság, volt a motorja, hanem az egész parasztság törekvéseinek-irányára is rámutat. A szegénység, melynek „nincs semmi külsősége" (az egész parasztsággal együtt) előnyösebbnek tartja, lia lemond „minden kincstári javáról", vagyis belső (és külső) telkéről és inkább tisztán bányaműveléssel foglalkozik, semhogy az uradalmi kizsákmányolás bírhatatlan terheit továbbra is viselje. A parasztok tehát, élükön a szegényparasztsággal, a jobbágyi állapotból általában akarnak menekülni és a feudálizmus béklyóinak lazítását a bányászkiváltságokkal való élés által remélik elérni. Végső célként a jobbágyi kötelékek felszámolását akarta a zalatnai középső uradalmi parasztság 1819-i mozgalma kiharcolni. A feudális erők, melyek a jobbágyság saját számlájukra történő kizsákmányolása érdekében egymással is küzdöttek, a parasztfelkelés fenyegetésének hatása alatt félretették ellentéteiket és együttesen mozgósították a feudális rend fenntartásának ultima ratióját, a hadsereget és elnyomták a parasztok mozgalmát. Az 1819-i mozgalom katonai erő felvonultatásával történt elnyomása nem zárta le a középső uradalom parasztságának harcát kizsákmányolói ellen. A küzdelem az elnypmás másnapján, ha szerényebb eszközökkel is, de töretlenül tovább folytatódott. Az 1837-i és az 1841—1847-i mozgalmak után az 1848-i forradalom győzelme a feudális rend megdöntése következtében meghozta az erdélyi aranyvidék bányászjobbágyainak felszabadulását is. I. TÓTH ZOLTÁN 86 EK 3502 : 1823. 87 EG 7939 :182I
