Századok – 1951
TANULMÁNYOK - I. Tóth Zoltán: Az 1819. évi parasztmozgalom a zalatnai középső uradalomban 169
180 г. tóth zoltán pótolják ki az elmulasztottakat. A főispán előtt a bucsumiak mozgalma a parasztfelkelés rémét idézte fel. Figyelmezteti is a guberniumot, hogy „azon zalathnai dominiumhoz tartozó falukban a közbátorságnak felháborítását azért szükséges a törvényektől kiszabott keménységgel megakadályoztatni, mivel abba a vidékbe sok magok evejekbe bizakodó parasztok vágynák, kiknek merészségek, a csábítók és ingerlők által,6 3 ha azok ki nem kerestetnek, könnyen rossz következéseket szülhet, amint eztet már egyszer a hajdani rossz példa meg is bizonyította".8 4 A gubernium elfogadta Bethlen Imre érvelését és utasította Tövissy alispánt, hogy „hibáit" saját maga sürgősen hozza helyre, a thesaurariusnak pedig felhívta figyelmét a sóút ügyére és az állítólag kompromittált kamarai tisztek dolgára.6 5 A katonai kiszállás költségeit, 355 forint 38 krajcárt a következő évben behajtották a bucsumiakoin.6 6 Ami a kamarai tisztviselők szerepét illeti a bucsumi ügyben, kiderült, hogy itt is a kamarai és a vármegyei érdekek összecsapása húzódik meg a háttérben a parasztság kizsákmányolása körül. Az ügy kivizsgálására а thesaurariatus vegyes bizottság kiküldését javasolta, s a maga részéről Bárók Dániel bányabírósági ülnököt delegálta, a gubernium pedig Tövissy Gergely alispánt.67 A thesauratiiatus ezt a számára kellemetlen ügyet igyekezett minél simábban elintéztetni és magáról a parasztlázító vádját elhárítani. A gubernium a kancelláriával együtt többszörösen megsürgette a bizottság munkálatainak elkészítését,6 8 mely végül 1822 májusában befutott a guberniumhoz.6 9 A vizsgálat kiderítette, hogy amikor 1819-ben Aaron Sándor szolgabíró a sóút építésére szorongatta a bucsumiakat, az időközben elhunyt Zelenkai bányabíró és az ő bíztatására Hopp Lipót verespataki bányafőellenőr a bányászati munkák érdekében egyenesen eltiltották a bucsumiakat a vármegyei munkától. A másik vádlottat, Tiiri Miklós bányabírósági ülnököt több bucsumi gazda bízta meg a favágás alóli mentesítés kieszközlésével, közadakozásból összegyűjtött 20 aranyat adtak neki előlegbe, újabb annyit ígérve neki siker esetére. Az ő közbenjárásának volt köszönhető, hogy a thesaurariátus a szerződésnek megfelelően ideiglenesen felmentette a bányászparasztokat a favágás kötelezettsége alól.70 De ez csak ideiglenes siker volt, ezért újabb kérvényt is fogalmazott számukra, de a parasztok nem azt, hanem — mint vallotta — egy más kérvényt nyújtottak be. Amikor elutasító végzés érkezett, visszavonult az ügytől. A 20 aranyat szerinte nem kikötéssel, hanem a költségekre kapta. Maga Meitzer ispán is kapott közadakozásból pénzt a bucsumiaktól, de valahogyan kivágta magát. A kamarai tisztviselők ugyan főként pénzszerzés céljából segítették tanácsaikkal a bucsumiakat, de az ellenállást egyáltalán nem ők szították. Sőt — amikor a mozgalom kibontakozását látták, féltükben ők maguk fékezték, mérsékelték, csitították a felháborodott bányászparasztokat. Türi Miklós rendelkezésre bocsátotta tudását és bányahatósági isimereteit, de mihelyt az ügy sikere kétségessé vált, viszavonult és igyekezett helyzetét menteni а 63 Ez célzás a kamarai tisztviselőkre. A mozgalom leszerelése után az uralkodóosztály ellentétei újra előtérbe kerülnek. e4 Bethlen Imre jelentése a gubernátorhoz. Berkenyes, 1819 dee. EG 12.140:1819. 05 /. h. 06 EG 761, 3585 : 1820. 67 EG 662 : 1820 (jan. 2.). 68 EK 1995, 3763 : 1821; EG 73S3, 10.982, 11.242 : 1821. 09 EG 1917, 3416 : 1822. 70 Vő. a thesaurariatus javaslatával 1818 április 20-ról: ,,die wirklichen Bergleute der in der Frage stehenden Gemeinden vom Holzschlagen möglichst verschont werden müssen, und dazu nur in so weit nach dem Sinne des Kontraktes vom Jahre 17S9 verhalten werden dürfen, als es unumgänglich nothwendig ist." EK 2143 : 1820.
