Századok – 1951
TANULMÁNYOK - I. Tóth Zoltán: Az 1819. évi parasztmozgalom a zalatnai középső uradalomban 169
az 1819. évi parasztmozgalom 185 zendő tisztségeikhez a magok elöljáróikhoz illő tisztelettel és engedelmességgel fognak viseltetni. 2. A katonaságnak eddig lett kihúzásával ismét a rendes statiojokig leendő visszaállításával más egyéb ezen renitentiájok által okozott minden költségeket a bucsumi falusi közönség ki fog fizetni, de ha nem cselekednének, vagy cselekedni nem akarnának, tehát vigore praesentium [jelen szerződés erejénél fogva] rajtok a megállapítandó költségek summáját executione mediante [végrehajtás útján] is felvétetni lehessen. 3. Tartozik a bucsumi adózó közönség ezen renitentiájoknak promotorait [vezetőit] és a seductorokat [árnítókat] a dato [míától kezdve] 15 napok alatt kinevezni és ezeknek neveiket a tekintetes biztos uraknak által adni. Mely pontokra a (bucsumi közönség repraesentansai magokat mind személy szerént, mind a közönség nevében szorosan kötelezvén, a tekintetes biztos urak is őket az illő engedelmességre hathatósan megintvén, a katonaságnak ezúttal hozzájok leendő felvitele terhétől őket mentté tévén, a katonaságot innen a magok rendes statiojokra [állomáshelyükre] visszabocsátották."6 1 A katonaság felvonultatása arra késztette a buesumiakat, hogy a fegyveres erővel szemben, mellyel elszigeteltségükben sikerrel nem vehették fel a harcot, ideiglenesen vonuljanak vissza. A parasztfelkelés csak tömegméretekben érhet el sikereket a feudális hadsereggel szemben, erre egyetlen község parasztsága nem vállalkozhat. Az adott körülmények közt az ellenállás fokozása nem biztatott sikerrel. A rájuk kényszerített feltételek teljesítésének azonban a buesumiak eleitől fogva ellenálltak. Tövissy és Nemetzki mindent megtettek, hogy kitudják a falusiaktól a vezetők neveit, azonban azok nyilvánosan kijelentették, „hogy ennek legfőbb okai némely abrudbányai és zalathnai cameralis tiszt urak, akik azon biztatások mellett, hogy őket az öl fák praestatiojárói mentté teszik, bizonyos summa pénzeket is szedtek fel tőllek és ezen biztatásuknál fogva vették magoknak ők is azt a bátorságot, hogy öl fákat ne vágjanak. A só út munkájára nézve pedig ugyan a cameralis tiszt urakra relegálván, hogy ezek nem bocsátották a só út munkájára kiállani". A korábban elfogott buesumiakról kiderült, hogy nem ők voltak a vezetők, ezért Tövissy szabadon bocsáttatta őket. Főként két személyre, Bolondutz Nyikulájra- és Dsurka Dumitrura terelődött a gyanú, de ezek sem Abrudbányára, se most Zalatnára nem mertek eljönni, sőt házaikat elhagyva, bizonytalan helyre távoztak. Tövissynek az volt a parancsa, hogy a vezetőket fogja el és Enyedre szállítva, а legsürgősebben pereltesse meg őket. A kamarai tisztek belekeveredettsége miatt azonban ettől egyelőre elállott. A mozgalom erőszakos letörése után Tövissy a katonaságot visszabocsátotta, a kamarai tisztek dolgába pedig nem avatkozott bele. A mozgalom könnyű leszereléséhez hozzájárult az időjárás is. „A különben is vad indulatú nép annyira fel volt lelkesítve az engedetlenségre, hogy a több környülállások között az időnek mostohasága és az ottan lehullott nagy hó, mely az embereket bészorította, sokat segítették azon renitentiának ezen az úton lett lecsendesedését."6 2 Bethlen főispán sehogy sem volt megelégedve Tövissy zalatnai szereplésével. Hibázott szerinte abban, hogy három napig vesztegelt a huszárokkal Zalatnán, szerződést kötött a falusiakkal, holott ellenszegülőkkel nem lehet egyezkedni, mert az rossz példát szülhet és más községek is balra magyarázhatják. Hibázott abban is, hogy nem ment fel a huszárokkal Búcsúmra, hogy a vezetők elfogása helyett 15 napi haladékot adott és a már elfogott parasztokat szabadon bocsátotta. A bűnösöket sürgősen el kell fogni, a kamarai tisztek dolgát világosságra kell hozni és különösen a sóút csinálásának megtagadása miatt szigorúan meg kell büntetni a buesumiakat, a jövő évben 61 EG Conscripíio Czirakyana. Alsófehérmegye. XII. k. 315—19. (Bucsum.) 62 Tövissy jelentései a főispánhoz és a gubernátorhoz. Zalatna, nov. 27 és Enye:!, nov. 29. EG 12.140, 12.136: 1819.
