Századok – 1951

TANULMÁNYOK - I. Tóth Zoltán: Az 1819. évi parasztmozgalom a zalatnai középső uradalomban 169

182 i. tótii zoltán 22-én sürgős utasításokat kért a thesaurariaitustől, mert már az abrudfa'.viak közt is mozgolódás volt észlelhető.5

0 Az uradalom sürgősen összefogott a vármegyével, Nemetzki János helyettes prefektus és Aaron Sándor szolgabíró kimentek a helyszínre, hogy elhatározásuk megváltoztatására bírják rá a parasztokat. De ezek hajthatatlanok maradtak, inkább feladják örökségeiket, de fát nem vágnak és ha kell, még a katonasággal is szembeszállnak. A bányaadminisztráció erre október 28-án gr. Bethlen Imre főispánhoz fordult, hogy a szükséges lépéseket „annyival sietőbben tenné meg, mivel egyfelől a bányászi manipulatio fa szükséget nem szenvedhet, de másfelől ezen engedetlensége a meg írt colonusoknak több rosszat is vonhat maga után". A főispán november 2-án kiküldte Tövissy Gergely alispánt Zalatnára, hogy az adminisztrációval egyetértve menjen ki a helyszínre és kényszerítse a lázongókat a szolgálatok teljesítésére és az ellenállókat büntesse meg. Tövissy 5-én résztvett az adminisztráció tanácskozásán, melyen elhatározták, hogy ő és Nemetzki helyettes prefektus 7-re közgyűlésre hívják össze Buesum és Kerpenyes közönségét és megpróbálják békés eszközökkel leszerelni az engedetleneket. Az uradalmi szolgáknak az 500 ,bucsumi gazdából 57-et, a 200 kerpenyesi gazdából 47-et sikerült összegyűjteni a kitűzött napra Abrudbányára. A vezetők azonban nem jöttek elő. Előbb a bucsumiakkal tárgyaltak, a szelíd szavakat fenyegetésekkel elegyítve. „De minden igyekezetünknek és hosszas intésünknek az lett я resultatuma, hogy az ottan jelen volt bucsumiak közül Petrinka György a többieknek unszolásából elé állván, az egész falusi közönség nevében és képében úgy nyilatkoztatta ki magát, hogy a falusi közönség most közelebbről is az egyik templomnál ezen tárgy iránt egy közönséges gyűlést tartván abba határozta meg magát, hogy ;ők ezután ölfákat teljességgel ne icsináljanak, akár mit csinál véllek az Uralkodó Felség, a Felséges Királyi Thesaurariatus és a Nemes Vármegye." Aaron szolgabíró arra igyekezett rávenni őket, hogy a sóút készítését, melyre egész éven át egyetlen embert sem voltak hajlandók kiállítani, a jövőben vállalják el. Ezt nem vállalták, mert mint mondották, felmentésükről határozatuk van, de ezt nem akarták megmutatni. „Hogy mivel ők bányászok és külső appertinentiákat [tartozékokat] vagy igen keveset, vagy semmit sem bírnak, ennél fogva ők nem folytathatják a bányászatot is és hogy a dominalis praestatiokat [uradalmi szolgáltatásokat] és a vármegye terheit is hordozzák". A bucsumiak elbocsátása után a kerpenyesieket vették elő. Ezek közölték, hogy a királyi kamarával nem akarnak ellenkezésbe kerülni, elkészítik a kirótt ölfákat, már pallért is választottak maguk közül és a munkához is hozzá láttak. Ezt Meitzer ispán is igazolta. Az alispánnak és a szolgabírónak sikerült tehát legalább az egyik községet megfélemlíteni. A bucsumiakkal azonban nem boldogultak. „A renitentia [ellenszegülés] nem egy-kettőé, hanem egy egész népes és az engedetlenségről eddig is elég esméretes közönségé." Utasításuk volt arra, hogy megbüntessék a községet, erre azonban nem volt módjuk, azért katonai erőt kértek, nem is egy, hanem Buesum kiterjedt határa miatt két kompániát.5

1 Tövissy már a következő napon, november 10-én jelentést tett Enyeden a főispánnak a tapasztaltakról és a tennivalókról. „Ha ezek keményebb eszközök által is reá nem szoríttatnak a parasztokra, kételkedni sem lehet abba, hogy több faluk is rövid időn az ők példájokat követni fogják és valamint a 50

Kimerle M. jelentése. I. h. 51

Tövissy Gergely és Nemetzki János jelentése gr. Haller Gábor thesaurariushoz. Zalatna, nov. 9. I. h.