Századok – 1951
TANULMÁNYOK - I. Tóth Zoltán: Az 1819. évi parasztmozgalom a zalatnai középső uradalomban 169
az 1819. évi parasztmozgalom 183 földesúri szolgálat, úgy a publica administratio [közigazgatás] nevezetes akadályokat fog szenvedni.53 Most már az egész uralkodóosztály mozgósítja erőit. Eltűnik a kamara és tartomány közti ellentét, az egymással torzsalkodó uradalmi és vármegyei tisztek közös egyetértésben lépnek fel. Haller thesaurarius október 28-án sürgeti Bethlen főispánt a közbelépésre, felcsillantja azonban azt a reményt is, hogy a „megsértett" 1789-i szerződés helyébe újabb úrbéri rendet vezessenek be. Az urak nem tartották súlyosnak a parasztok terheit, nem akarták megérteni, miért nem teljesítik őket.5 3 A főispán az előző évben mint királyi biztos járt Abrudbánya vidékén s mint ahogyan a gubernátorhoz november 14-én írja, „a bucsumi határt is személyesen megjárván, tulajdon magam láttam azon bucsumiaknak nagy kiterjedésű kaszálókkal és szántóföldekkel gazdag határait'.54 Hogy ezek a „gazdag" határok az elvetett magnak jó esztendőben is csak két-háromszorosát termettek meg, arról a főispán egyszerűen megfeledkezett. A birtokos nemesség uralmát a feudalizmus korában a fegyverek erejével támasztotta meg, de különösen hangsúlyossá vált a nemesek biztonságának megvédése a fegyverek által a Horia-felkelés óta. Fokozottan áll ez a zalatnai uradalomban élő abrudbányai és a vele kapcsolatban levő bucsumi (román és magyar) nemesekre, akik 1809-ben a nemesi felkelésben lelkesen résztvettek. Mint akkor írták, „ezen mi vidékünk lévén nemes hazánknak azon szegelet része, melybe az egész hazát rettentő valamely párt zenebona legkönnyebben magát kiütheti, amit a nem régi gyászos történetek eléggé bizonyitnak, tehát annak jó idejében való megfojthatására, csakugyan katonáskodjunk és az ilyen történetekre [eshetőségre] nézve elégséges ellentállható insurgensi lábon álló fegyveres őrizeteket tartsunk".5 5 így érvelt Bethlen Imre főispán is, amikor november 14-én a gubernátorhoz fordul a parasztok ellen. „Vélekedésem szerént ezen dolog siető megorvoslása, a könnyen elharapózható rossz eléje vétele annál szükségesebb, hogy mivel amint Excellentiád is bölcsen tudni méltóztatik, ama szerencsétlen oláh tumultus is ezen havasos vidékekben kezdette volt magát kiütni",5 e A bucsumi parasztok osztályharca elérkezett a nyílt felkelés küszöbére. Miután az uralkodóosztály leszerelő kísérletei, a rábeszélés, a fenyegetés csődött mondtak, a mozgalom letörésére, a parasztfelkelés megelőzésére a fegyveres erőszak alkalmazását határozta el. A gubernátor 15-én Haller thesaurarius kérésére5 7 két század gyalogost, két szakasz huszárt és egy ágyút kér Kienmayer főparancsnoktól, aki 18-án utasítja a gyulafehérvári várparancsnokot, hogy állítsa készenlétbe a kért katonai erőt. Ágyút nem, ad, mert ez a nehéz terepien alkalmatlan. A gubernium még külön intézkedett, hogy a királyi rendeletnek, mely az úrbérrendezésig a régi szolgáltatások teljesítését rendeli el, 10—10 magyar és román nyelvű nyomtatott példányát vigyék magukkal helyszíni használatra.5 9 Tövissy Gergely alispán és a vármegye másik megbizottja, Sárpataki György főbíró Gyulafehérvárott tanácskozásra ültek össze br. Reuchlin várparancsnokkal és Bereczki kapitánnyal, a kirendelt József-huszárok parancs-52 I. h. 53 Haller G. levele, „juxta regestra urbariala tantum unius, duarum, et ad summum trium crgiarum confectioni ,alioquin haud gratuitae, et tempus exiguum exposcenti obnoxii sint.'' 51 /. h. 55 EG 9296 : 1809 (júl. 29.). Főként Búcsúmban birtokló abrudbányai nemesekről van szó. 60 EG 11.421 : 1819. 57 EG 2143 : 1820. Haller nov. 21-én Marosportuson beszélte meg a katonai akció részleteit Sárpataki főbíróval. 12.051 : 1819. 68 EG 2143 : 1820.
