Századok – 1951
TANULMÁNYOK - I. Tóth Zoltán: Az 1819. évi parasztmozgalom a zalatnai középső uradalomban 169
az 1819. évi parasztmozgalom 181 szókra vonatkozó jogi-igazságügyi kérdésekben, melyeket 1813-ban egy vegyes bizottság is megtárgyalt. Nem tudtak megegyezni abban, hogy az úrbéri vitákban a szokáson (in usu) alapuló ügyeket (urbáriumok, szerződések) bírói úton oldják-e meg, amint a gubernium kívánta, vagy az utóbbiakat is közigazgatási úton, amiint a thesaurariatus követelte.4 6 Ennek a kérdésnek a zalatnai uradalom bányászai számára nagy jelentősége volt, mert mint láttuk, a bányászkérvények tárgyalása során felvetődött az 1789. évi szerződés kérdése, melynek érvényességét a panaszló felék kétségbevonták. A vita később a gubernium álláspontjának győzelmiével végződött s ez a parasztok harcát bírói fórumra terelte. De még mielőtt a bíróság előtti harcokra sor került volna, a középső uradalomban a helyzet a kérvényezések lassú intézkedései idejében élesre fordult és már-már egy új parasztfelkelés előjelei kezdtek mutatkozni. * A sok küldöttségjárás és kérvényezés után a bucsumi parasztbányászok még egy kísérletet tettek a thesarurariatusnál az ölfavágás alóli mentesség érdekében. Minthogy kedvező választ nem kaptak, a parasztok úgy érezték, hogy további egyezkedésnek nincs többé értelme. 1819 októberének elején az ellenállás nagy lépéssel ment előre: a bucsum-pojényiek4 7 elhatározták a szolgáltatások beszüntetését, amihez a többi bucsumiak azonnal teljes számban csatlakoztak Az ellenállás fokozására az uradalom azonnal reagált. Meitzer Antal, aki a Bigyigutz-ügy ellenére továbbra is zavartalanul betöltötte az abrudifalvi ispáni tisztet, felküldötte embereit a hegyekbe, hogy az ellenállók vezéreit kerítsék kézre. A hajdúk el is fogtak öt parasztot, majd azzal az ígéretükkel, hogy az ölfavágást a jövőben el fogják végezni, az ispán szabadon bocsátotta őket. Ezzel az ügy természetesen nem volt elintézve, a bucsumiak szilárdan kitartottak a munkabeszüntetés mellett. Meitzer erre az uradalmi bírót küldte fel Búcsúmba, hogy „keményebb eszközökkel is" lépjen fel az ellenszegülőkkel szemben. Mikor a bíró felért Búcsúmba, ott az egész kerületet összegyülekezve találta Treszkeján Sandru esküdt házánál. Kijelentették a bírónak, hogy „az egész kerület inkább leimond az összes jobbágyföldekről és csak a bányákkal és zúzóimalmokkal marad meg, semhogy ezentúl is ölfákat vágjon". Ezt nemcsak a bíró jelentette az ispánnak, hanem a bucsumiak küldöttsége is, letéve tiltakozásuk jegyében az egész falu nevében 12 forintot. Az ispán nem vette át, hanem a küldöttség tagjait: Bolondutz Nyikulajet, Lup Vaszeliet, Dants Petrut, Kozma Nyikulajet, Atyim Nyikulajet, Visa Györgyét és Duna Juont tüstént őrizetbe vétette és láncra verve tömlöcbe záratta. Ezalatt egész Bucsum mozgásban volt, Zalatnán elterjedt a hír, hogy támadás készül az uradalmi tisztek ellen, sőt talán felkelés is. Már ekkor felvetődik a katonai karhatalom igénybevételének gondolata.48 A mozgalom nem maradt elszigetelt jelenség. A bucsumi példa hatott a kerpenyesiekre is. Harminc tagú küldöttség ugyanazt a tiltakozást jelentette be az ispánnak, mint a bucsumiaké. Tumultus fenyeget innen is, a katonaságot sürgősen elő kell hívni — vélte az ispán és a küldöttség hét tagját szintén láncra verette.4 9 E jelentések hatása alatt a bányahatóságok képviselői megtárgyalták a helyzetet és az elnöklő Kimerle- Mátyás bányatanácsos és adminisztrátor 40 EK 2374 : 1813. 47 A rendkívül szétszórt fekvésű Bucsum területén az idők folyamán hat faluközpont alakult ki, ezek egyike Bucsum-Pojény. 48 Meitzer Antal ispán és Sófalvi János kamarai ellenőr jelentése az adminisztrációhoz. Ahrudbánya 1819 okt. 11. EG 11.421:1819. 49 Ugyanazok jelentése. Uo okt. 20. I. h.
