Századok – 1951
TANULMÁNYOK - I. Tóth Zoltán: Az 1819. évi parasztmozgalom a zalatnai középső uradalomban 169
az 1819. évi parasztmozgalom 179 Az uradalmi bíró még most sem hagyta magát. Az egyik, valló szerint Bigvigutz „a vármegye objectumát mind maga tractálta, a vármegye bíráját mint szolgáit úgy tractálta, úgy tartotta, sőt amit parantsolt nékiek, azt kellett tselekedniek". (93. tanú.)3 0 Ügy látszik, Bigyigutznak még a főispánra, gr. Bethlen Imrére is volt befolyása, mert ez panasztételeit, melyben a bizottság pártossága miatt újítást követelt, javaslólag terjesztette fel a guberniumhoz.3 1 Bár a gubernium elutasító választ adott,3 2 a főispán inkább hallgatott Bigyigutzra, mint a gubernátorra, az egyik biztost lecserélte és újabb vizsgálatot akart tartani, am.it a gubernium azután leparancsolt.33 Az ügy tehát tovább húzódott, a gubernium végül a nyomozás munkájának teljes befejezésére 1820 január végéig adott haladékot.3 4 A hullámok véglegesen csak nagysokára csendesedtek le, mert a thesaurariatus nem akarta Meltzert elejteni és inkább Bigyigutzot is védte, a vármegyei vizsgálatot pedig nem akarta elfogadni, mert az nézete szerint az ő hatáskörébe tartozik.3 5 A gubernium még 1823-ban véglegesen eldöntötte, hogy Bigyigutz jóvátétellel tartozik a falusiaknak,3 0 az abrudfalviak mégis csak a következő évben érhették el a guberniumhoz beadott kérvényük útján, hogy Bigyigutz az okozott kár egy töredékével, 600 forinttal kielégítette őket.3 7 A Bigyigutz elleni mozgalom adatai élénk fényt vetnek a szegényparasztok és a gazdagparasztok ellentéteire a falun belül. Az egyik tanú a gazdagparasztságot némi túlzással Abrudfalva lakosainak egyharmadára becsüli. A gazdagparasztság a közterhek viselésének jelentékeny részét áthárítja a bíró segítségével a szegényparasztokra és ezáltal fokozza ezeknek elnyomorítását. A bíró és az ispán szoros érdekszövetségben vannak. Bigyigutz zsarolja a falut és a zsákmányon osztozik Meltzerrel, aki a többi uradalomban szokásos 1—2 év helyett 17 évig is megtartja védencét a bírói székben. A mozgalom során felszínre kerültek az uradalom és а vármegye, ezen túl a thesaurariatus és a gubernium fentebb már említett ellentétei. Feltűnő, hogy a vármegyei vizsgálóbiztosok, az uradalom elleni éllel úgy tesznek, mintha a szegényparasztokat akarnák védeni, mialatt a főispán inkább az uradalmi tisztviselőknek és a zsaroló bírónak kedvez. A helybeli szolgabíró a parasztok ellen az ispán oldalára áll és tömlöcbe záratja а panaszos szegényparasztot. * Az uradalmi kohóüzem fejlődése visszahatott az egész jobbágylakosságra. 1805 körül a kohóüzem ölfaszükséglete úgy megnövekedett, hogy a provisoratus a földműves jobbágyokon kívül a bányász jobbágyokat is igyekezett minél erőteljesebben befogni az ölfakészítésbe. Ehhez járult azután az uradalmi tisztek zsarolása és az ínséges évek nyomorúsága, ami leginkább a földműveseket vette keményen elő. Teherbíróképességük úgy meggyengült, hogy az uradalom a megcsappant munkaerőt az idők viszontagságait jobban elviselő, jobbmódú bányászjobbágyokból vette ki. Ez lett a sorsa a zalatnai bányász jobbágyoknak is. 1817 szeptember 1-én a „zalatnai bányászközönség" nevében Vaszelie Joános, Popa Antonyi és Abrudán Vaszelie felségkérvényben kértek sérelmeikre orvosságot.3 8 A város derekában, de különösen annak trojáni, vulturi és zsoszáni kerületeiben éltek a főként bányászkodással foglalkozó román jobbágyok, akik-30 EG 9052 :1818. 31 EG 2557 : 1819. 32 EG 10.283 : 1818. 33 EG 2557 :1819. 31 EG 11.361 : 1819. 35 EG 1097 : 1823. 53 EG : 6883 : 1823. 37 EG 1074, 6035 : 1824. 38 EK 2534 : 1824.
