Századok – 1951
TANULMÁNYOK - I. Tóth Zoltán: Az 1819. évi parasztmozgalom a zalatnai középső uradalomban 169
az 1819. évi parasztmozgalom 177 mel fogadjuk és az iránt mii falusiak felelünk, hogy uradalmi administratiókra nézve legkisebb fogyatkozás sem lészen". Meitzer azonban 1816 június 25-én azzal utasította el a kérelmeseket, hogy panaszlevelük semmi konkrétumot sem tartalmaz. Ugyanebben az időben Kisaranyos nyágrai körzete is hasonló panaszt nyújtott be a topánfalvi ispánhoz, de szintén visszautasító választ kapott.23 Meitzer ispán nemhogy orvosolta volna a panaszokat, hanem éppen ellenkezőleg, hajszát indított a panaszirat aláírói ellen. Az abrudbányai hetivásáron gornyikjai megtámadták azt a Szikoje Avramot, aki a Bigyigutz elleni felszólalást első helyen írta alá, .a földre verték, mellére térdepeltek, fejét behasították és ha meg nem akadályozzák, meg is ölték volna. Meitzer nem a gornyikokat büntette meg, hanem Szikojét záratta tömlöcbe. A jobbágyok ekkor Háportoni Miklós uradalmi prefektushoz fordultak, aki bíztatta ugyan őket, de semmit sem tett. Erre a vármegyétől kértek törvényes esketést Bigyigutz ügyében, de mint írják, „tsak az az egy akadályunk, hogy sok jó fatenseink [tanúink] a domimalis bírótól való félelmek miatt nem merik a mit tudnak meg mondani". Szeptemberben azután a gubernium elé terjesztették az ügyet, ,^hogy a follytában lévő törvényes esketésünk hátráltatást a fatensek féltek mián ne szenvedgyen, hanem tökélletes perfectiora vitetvén a munka, tessék ki, hogy a dominalis bírák a zalathnai uradalomban miért szeretik a vármegyei objectumokat [ügyeket] és activitást [tevékenységet] erővel is magokévá tétetni".24 A gubernium október 24-én elrendelte, hogy a vármegye vizsgálja ki tapintatosan a panaszt és ha valónak bizonyul, váltsák le, vagy helyezzék át a bírót.2 5 A vármegye késlekedett, mire a gubernium 1817 október 13-án megsürgette és december közepéig határidőt szabott meg neki.2 6 A bíró és az ispán nem érezték magukat veszélyben, Meitzer a másik főpanaszost, Buta Nyikulájet valamilyen ürüggyel még a nyáron tömlöcbe vettette a szolgabíró által, ahol 8 hetet töltött és csak a látogatóba érkezett thesaurarius parancsára engedték szabadon. A megvert Szikoje, a meghurcolt Buta és még más hat jobbágy újra a guberniumhoz fordultak panaszukkal. A vármegyei esketés közben megtörtént. „Mely esketést, hogy mü a maga uttyán törvényesen véghez vittük, és a szegénység panaszára meg mozdultunk, s világosságra jött az extorsio [a zsarolás], azért bennünket az ispán úr lioráknak, tumultuansoknak [zavargóknak] kiált, ha valami bajunkért panaszra megyünk."' Aíkik a bűnösök ellen vallottak, azokat üldözik, veréssel fenyítik. Buta kénytelen volt Zárándba bujdosni Bigyigutz fenyegetései elől. Az esketés egy példányát, melyet Kolozsvárra • futárral megküldöttek, a guberniumba nem tudták bejuttatni. Kapóra jött tehát a jobbágyoknak, akik reménytelenül bizakodtak a „jó királyban", I. Ferenc erdélyi látogatása (1S17), aki az éhínségtől leginkább sújtott vidékek közé tartozó Zalatnát és Abrudbányát is felkereste. A királynak személyesen adták át nemcsak a Bigyigutz viselt dolgaira vonatkozó esketést és kérvényüket, hanem egy más kérvényt is, mely újra feltárta a középső uradalom problémáit.27 A bíró ügyében kiküldött vármegyei bizottság 200 tanút hallgatott ki, a tanúvallomásokból teljes szélességében kiderültek Bigyigutz gaztettei. A francia háborúk alatt hadisegélyre beadott ökröket Napoleon leverése után az állam részben visszaadta, Bigyigutz azonban nem számolt el árukkal a falunak. A katonának megfogott ifjak egy részét 100 forintokért szabadon engedte. Pénzért, búzáért, ajándékokért közmunkákat engedett el. Valaki hízott и EG 9151 : 1816. 24 Az abrudfalvi közönség megbízottainak, Buta Nyikulájénak és Golgotz Sándornak panaszlevelei a gubernátorhoz. EG 9151 : 1816. 29 /. h. 28 EG 9052 :1817. 27 ЕС, 9052 : 1817; 11.361 : 1819. 12 Századok 19-32
