Századok – 1951
TANULMÁNYOK - I. Tóth Zoltán: Az 1819. évi parasztmozgalom a zalatnai középső uradalomban 169
az 1819. évi parasztmozgalom 175 Abrudfalva, Bucsum és Kerpenyes 1817-ben két kérvényt is küldenek fel a királyhoz, melyekben a túlságos szolgáltatások és az adóterhek ellen panaszkodnak. A gubernium mindkét esetben vizsgálat tartására utasította Alsófehér megyét.1 7 Ezek a kérvényezések is eredménytelenül végződtek, a thesaurariatue véleményezése alapján elutasították őket.1 8 Mielőtt a bányászparasztok további küzdelmeit ismertetnők, vessünk egy pillantást a falu belső életébe. Erre alkalmat nyújt az abrudfalviak harca uradalmi bírájuk ellen. A falusbírók, de különösen az uradalmi bírók hűséges lakájai voltak az uralkodó osztálynak és azt a fogantyút képviselték, amelyen keresztül az elnyomószervezet közvetlenül érvényesítette hatalmát a nép felett. Korszakunk beleesik a napoleoni háborúk korába, a maga súlyos adó- és szállítási terheivel, a fokozott katonaállítással. De ebbe a korszakba esik bele az 1811. évi devalváció is. Különösen súlyossá tette a parasztság életét a természeti csapásaknak az a sorozata, amely 1814 és 1817 közt végigsújtott Erdélyen. Több éven keresztül tartó aszály után hatalmas tavaszi árvizek, májusi hóesés, sáskajárás és végül országos éhínség sújtotta az országot. A bécsi udvar külön királyi biztosokat nevezett ki az ínség leküzdésére. Természetesen nem kerülte el az ínség a zalatnai uradalmat sem. Különösen a felső uradalomban volt súlyos a helyzet, itt sokan éhen is haltak. A nép rendkívüli módon elszegényedett, állatai jórészt elpusztultak, sokan kénytelenek voltak más vidékekre átköltözni, ahol több esélyük volt arra, hogy a legszorosabban vett mindennapi betevő falathoz hozzájussanak. Az 1813-i rossz termés miatt a következő év kcratavaszára válságosra fordult a helyzet. A gubernium jelentette április elején, hogy „a zalatnai kincstári uradalom 261 jobbágya olyan ínségben van, melyben ha a legsürgősebben gabonával nem segítik meg őket, számos családjukkal együtt éhen kell halniok, sokan már most összekoldult korpával kevert burgonyakenyéren élnek". Az uradalom csak annyit tett meg, hogy megengedte számukra a koldulást a környéken, amit a gubernium maga is helytelenített. Ugyanakkor kiderült, hogy az uradalmi raktárban 1600 fertály kukorica volt és a tisztek csak a katonai raktárakból akarták segélyezni az éhezőket. A király április 14-én sürgős intézkedést tett a zalatnai ínségesek megsegítésére és a vétkesek megbüntetését rendelte el.1 9 A kincstár elmulasztotta a kellő intézkedéseket, azért a kancellária egy guberniumi-kamarai vegyes bizottság kiküldését javasolja az uradalmi tisztek és a thesaurariatus ellen.2 0 Az uradalom, mely oly könyörtelenül igénybevette a jobbágyok munkaerejét, még azzal sem törődött, hogy az emberek puszta létfenntartását biztosítsa a megpróbáltatások idején. A robotban és egyéb munkában amúgy is elcsigázott lovaikkal a szerencsétlen emberek lejártak a síkra és Magyarországra gabonáért, ebbe a szegény párák tömegesen belepusztultak.2 1 Farkas Sándor topánfalvi szolgabíró június 22-én jelenti: „a segedelem olyan erősen meg szorítva nyujtatik, hogy hanem ha a Felsőbbség idő haladék nélkül gondoskodik, különben az éhei hálás el kerülhetetlen, amint hogy már is ezen holnap 15-kén egy lalbáki Bédán Dumitru nevű ember meg holt az éhség miatt. Látták ezt szemeikkel a bírák és látták azt is ugyan azon embernek felesége és hat gyermekei. A ház földin hevertenek a burján ételtől fel puffadt hassal és olyan el erőtlenedve, hogy más segítsége 17 EG 9377, 11.195 : 1817. Vö. 3109 : 1837 (sic). 18 EK 2639 : 1817; 3062 :1818; 211 : 1820. 19 EK 1372 : 1814. 20 EK 2500 :1814. 21 EK 2136 :1814.
