Századok – 1951

TANULMÁNYOK - I. Tóth Zoltán: Az 1819. évi parasztmozgalom a zalatnai középső uradalomban 169

az 1819. évi parasztmozgalom 173 „Az elmúlt saeculumokban [századokban], valamint a többi havasi helyeken, úgy Butsumbais kevés volt a mező, kevés az lakos, de sok az akkor hasznot nem hajtó erdő, sok a föld színin való arannyal bővelkedő bányaság, de kevés a mivelő és mívelni tudó. Azért hasznos volt akkor az lakosokat oda édesíteni, mind az .hasznavehetetlen erdőket hasznossá tétel végett, mind ipcdig az magát ajánló ibányászat mívelésére. Saeculumok múlva az oda édesedett gyülevész nép már meg szaporodván, sok erdőt mezőévé tett annyira, hogy már most sok köbölni való föld van a Tabellába [adójegyzékbe] írva, de ha igazán mérettetnék, sokkal több válnék. A bányászatot az eddig elé élők ki mivelték a föld színén annyira, hogy mostan több faradsággal és több költséggel lehet jutni az aranyhoz. Az el miult saeculumokban szűk volt a bánya míves, most kellettnél több van írva a Tabellába bányásznak, mint sem (valóban és igazán bányászkoöik."1

Ebből & leírásból az abrudbányavidéki aranybányászat válságának egyik fontos oka kerül felszínre. Ez a válság már nemcsak a mélyművelésé, hanem a paraszti, felszíni bányászaté is, amelyhez az abrudbányai művelés jelentős része is tartozott. A tőkehiány miatt a parasztok a régebbi időkhöz képest csökkentett mértékben voltak képesek a most már komolyabb befektetést igénylő bányamüveletekre, ami egyrészt fokozottan ráutalta őket a földművelésre a bányászat mellett, másrészt ismét előtérbe hozta a bányászkiváltságok, a privilégiumok érvényesítésének szükségességét. A következő félszázadban az aranybányászat olyan mértékben fejlődött, amilyen mértékben a tőkét a vállalkozók biztosítani tudták. A parasztbányászat is válaszút elé került. Azok, akiknek sikerült tőkéhez jutniuk, sikerrel folytathatták a bányászatot, a szegényebbek fokozatosan leszorultak a földművelésbe vagy bérmunkásai lettek a gazdagabbaknak. A parasztság differenciálódásának lépései meggyorsultak és élesebben előtérbe került a szegény- és gazdagparasztok harca. A század második évtizedétől kezdve megindul a tőke kialakulása magában a faluban és a gazdagparasztság egy része bérmunkásokat alkalmaz. Ez a szegényparasztság kizsákmányolásának újabb formáját hozza létre. Ebben a korszakban nincs többé számottevő kivándorlás. A sűrűbb népességű kincstári és a ritkább népességű magá^földesúri birtokok közt a lakosság kiegyenlítődött. Nem sok megülni való akadt a környező területeken és nem volt jelentős a munkaerőkereslet. De kiegyenlítődött a két terület közt a kizsákmányolás mértéke is, az elvándorlás nem kecsegtette többé a parasztokat az életfeltételek jelentékeny megjavításával. A vándormozgalom csökkenésének az lett a következménye, hogy a helyben maradó szegénység egyrészt nagy lendülettel a termőterület bővítéséhez, az erdőirtáshoz fogott, másrészt kisebb mértékben a gazdagparasztoknál és a városokban mint bérmunkás keresett magának [foglalkozást, vagy a síkvidéken mezőgazdasági idénymunkát vállalt. Az 1814. évi nagy éhínség idején mintegy 50 család vándorolt ki Abrudfalváról, de ezek nagy része később visszatért.1

3

Az 1819-i összeírás Kerpenyesen nem talált puszta telket, a bucsumiak pedig azt vallották, hogy „ebben a faluban maradtanak ugyan az éhség idein puszta telkek, de megoltsódván a gabona, visszatértek és annál fogva a puszta telkeket, ha voltak is, vagy maga, vagy maradéka béülte".1

4 Aaron Sándor jelentése jól mutatja, hogy a parasztság, mely a földművelés felé hanyatlik vissza, fokozott mértékben igyekszik a bányászkiváltságokat fegyverként használni az osztályharcban. Mint ismeretes, csak az számított igazi bányásznak, aki be volt írva a bányászok anyakönyvébe, ide pedig csak olyanokat lehetett bevezetni, akik életük fenntartásának nagyobb részét bányászmunkával biztosították. Természetesen meg volt rá a mód, hogy a bányászanyakönyvben olyanok is szerepeljenek, akiknek megélhetése inkább a mezőgazdaság felé hajlott, vagy olyanok is, akik a bányászatot iparral páro-12

EG 5632 : 1814. 13

EG 9052:1817. (5, 7, 11, 20. 26, 71. 119, 130. tanú.) 14

EG Conscr. Czirakyana. Alsófehérmegye XII. к.