Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Anpilogov; G. N.: A XVII-XVIII. századi oroszországi parasztháborúk történetírásának főbb kérdései 149
168 g. n. anpilogov A parasztháborúnak e Lenin által adott kitűnő jellemzése teljesen megvilágítja a parasztságnak elnyomói ellen viselt és történetileg kialakult egész harcát nemcsak Oroszország fejlődésének kapitalista szakaszában, hanem a feudális jobbágytartó korszakban is. A parasztság osztályharca tartalmának és irányának Lenin által kimutatott főhibái a következők: az öntudat hiánya, a patriarchális felfogás, az ösztönösség, az, hogy nem értik meg a cári hatalom megdöntésének szükségességét. Ezek a hibák döntő jelentőségűek a Bolotnyikov, a Razin, a Pugacsov stb. vezette parasztháborúkban. Ezek a hibák tükröződtek vissza a parasztháborúk cárhű jellegében, a „jó cár" gondolatában is, aki védi a kizsákmányolt egyszerű nép érdekeit a gyűlöletes cári hivatalnokok és jobbágynyúzó földbirtokosok ellen. A parasztháborúk folyamán a felkelők ösztönösen leszámoltak a cári hatalom képviselőivel, a jobbágytartó földesurakkal, de ugyanakkor naivan hittek is „Dimitrij cárban", „III. Péter cárban" stb., akiknek felszabadulást kellett volna hozniok az elnyomott parasztságnak és a városi szegénységnek a földesúri önkény és a cári közigazgatás erőszakoskodásai ellen. Sztálin elvtárs kimerítő teljességgel és teljes világossággal felfedte a feudális jobbágytartó korszak parasztháborúinak osztályjellegét és tartalmát. E felkelések a parasztság első ösztönös és szervezetlen kísérletei voltak a jobbágyi elnyomás szorongatíatásaiból való kiszabadulásra. A XVII—XVIII. századi parasztháborúk történeti jelentősége abban áll, hogy visszatükrözték a kizsákmányolt néptömegek felháborodását és elnyomóik ellen vívott osztályütközeteit. Ez az elkeseredett osztályharc évszázadokon keresztül alapjaiban rázta meg a cári Oroszországot és csak 1917-ben fejeződött be. Sztálin elvtárs a Romanovok háromszázados uralmának osztályje 11 egéről beszélve rámutat arra, hogy a kizsákmányolt és elnyomott nép elkeseredett harca hosszú ideig folyt a jobbágytartó földesurak és a Romanovok dinasztiája ellen, amely a földesurak osztályérdekeit szolgálta. E harc szakaszai „... Sztyenka Razin felkelése, Jemeljan Pugacsov felkelése, a dekabristák felkelése, az 1905. évi forradalom, az 1917. évi februári forradalom, az Októberi forradalom".25 A XVII—XVIII. századi parasztháborúk meggyengítették a feudalizmust, előkészítették a talajt a haladóbb társadalmi viszonyok fejlődése számára és jelentős helyet foglalnak el az osztályharcok és Oroszország XVII—XX. századi történetében. G. N. ANPILOGOV. !5 Sztálin, Beszélgetés E. Ludwig német íróval. Moszkva, 1937. 7.
