Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Anpilogov; G. N.: A XVII-XVIII. századi oroszországi parasztháborúk történetírásának főbb kérdései 149
a xvii—xviii- századi orosz parasztháborúk történetírása 167 nál tört ki és hatalmas területekre terjedt kii az Uraiban, a Volga-vidéken és а szomszédos kerületekben. A Pugacsov-féle parasztháború éppen úgy, mint a Razin-féle felkelés, valamint a Bolotnyikov-féle felkelés, szintén ösztönös, helyi jellegű, cárhű és antifeudális mozgalom volt, de ugyanakkor megvoltak specifikus sajátságai is. E sajátságok közül legfontosabb: Pugacsov seregében aktívan résztvettek az uráli munkások, akik még nem voltak öntudatos proletárok. E munkások általában üzemekhez kötött és gyárakban dolgozó parasztok voltak, dó jelentős szervezettséget vittek a felkelők soraiba, fegyvereket és parancsnokokat adtak Pugacsovnak. A felkelésben aktívan résztvettek a Volgavidék és a Volgántúl népei, a tatárok, baskírok stb. Pugacsov legközelebb álló emberei közül különösen kiemelkedtek a jaj ki és jeleci kozákok: Csika Zarubin, Maxim Sigajev, Ivan Pocsitalin, Maxim Gorskov; az uráli munkások közül pedig Hlopusa és Beloborodov, a kereskedők közül pedig Dolgo Holov, Kozsevnyikov stb. váltak ki A felkelés idején Pugacsovnál és híveinél bizonyos szervezettség mutatkozott. Megkísérelték, hogy szerveket állítsanak fel a mozgalom igazgatására és azoknak az államhatalmi apparátus színezetét adják. Igen nagy jelentősége volt e tekintetben a hadi. kollégiumnak, amely összeköttetést teremtett az uráli üzemekkel. Haditörvényszéket is állítottak fel. Ennek ellenére a szervezettség igen gyenge és elégtelen volt. A felkelőknek nem volt világos harciprogramjuk sem. Pugacsov kiáltványai ugyan erősen antifeudális jellegűek, de cárhűek. Pugacsov felkelését leverték. Ez volt az utolsó parasztháború Oroszországban, amely erősen megingatta a feudális jobbágytartó rendszert és megtisztította a talajt a XIX. században a kapitalista viszonyok győzelme számára. A feudális jobbágytartó korszak parasztháborúinak, a Bolotnyikov-, Razin- és Pugacsov-felkelésnek leverésében döntő jelentőségűek voltak a feudális urak előnyei a felkelő parasztsággal szemben. Ezek az előnyök abban mutatkoztak, hogy az urak a felkelőkkel vívott harcukban a jobbágytartó állam hatalmi szerveire támaszkodtak, kezükben tartották a hadsereget, a börtönöket, a pénzügyeket, az egyházat és a tömegekre való hatás többi eszközeit. Lenin „Tolsztoj Leó mint az orosz forradalom tükre" c. cikkében fényesen jellemzi a parasztság kizsákmányolók ellen folytatott harcának sajátosságait és specifikus vonásait. „Tolsztoj nézeteinek ellentmondásai ebben az értelemben valóban azokat az ellentmondásos viszonyokat tükröztetik, amelyek közt a mi forradalmunkban a parasztság történelmi tevékenysége folyt. Egyfelől a feudális elnyomás századai és a reformot követő rohamos elszegényedés évtizedei rengeteg gyűlöletet, elkeseredést és kétségbeesett elszántságot halmoztak föl. Az a törekvés, hogy gyökerestől elsöpörjék a hivatalos egyházakat is, a földesurakat is, a földesúri kormányt is, hogy megsemmisítsék a földtulajdon minden régi formáját és rendszabályát, hogy kitakarítsák a földet, hogy a rendőri osztályállam helyébe szabad és egyenlőjogú parasztok együttélését teremtsék meg — ez a törekvés a mi forradalmunkban vörös fonálként húzódik végig a parasztok minden történelmi lépésén... Másfelől a parasztság, a közösségi élet új formái után vágyakozva, nagyon is öntudatlanul, patriarchális, együgyű módon állt szemben azzal a kérdéssel, milyennek kell lennie ennek a közösségi életnek, milyen harccal kell szabadságát kivívnia,... miért elkerülhetetlen feltétele a földesúri tulajdon megsemmisítésének a cári uralom erőszakos megdöntése. A parasztságot egész múltja megtanította arra, hogy gyűlölje az urat és a hivatalnokot, de nem tanította és nem taníthatta meg arra, hol keresse a feleletet mindezekre a kérdésekre."2 4 24 Lenin, Az irodalomról. Bpest, 1949. 66—67.
