Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Molok; A.: Párizs munkásai a Kommün napjaiban 1
14 A. MOLOK jainak és bírálta a Kommünt, mert szerfölött sok időt veszteget el csekélységekkel és személyes perpatvarral".80 „Látszik, hogy a munkásokén kívül itt még más befolyások is érvényesülnek".0 1 A Szövetségi Tanács és a Főtanács gyenge kapcsolata persze nemcsak azzal magyarázható, hogy közlekedési nehézségek voltak Párizs és a külvilág között, hanem azzal is, hogy a párizsi szekciókban proudihonisták voltak többségben. De térjünk vissza az Internacionálé párizsi szekcióinak a Kommün napjaiban kifejtett tevékenységéhez. A szekciók száma ebben az időben növekedett és két külvárosi szekciót: Ivry és M ont rouge szekcióját beleszámítva 29-re emelkedett. Az újonnan alakult szekciók között volt a „Duval-szekció" (ezt a Kommün egyik tagjáról nevezték el, akit a versaillesiek foglyul ejtettek és április 4-én főbelőttek) és a „Flourens-szekció" (a Kommün egy másik tagjáról nevezték el, akit a versaillesiek foglyul ejtettek és április 3-án főbelőttek). Április 2-án jelent meg a „La Révolution politique et sociale" с. lap első -•zárna. Ez Ivry és Bercy vasútállomásai egyesült szekciójának lapja volt. A lapot Gaston Ruffier újságíró szerkesztette, aki Jules Nostag álnéven írt. Minthogy ez volt az egyetlen lap, amelyet az Internacionálé párizsi szekciói a Kommün idején kiadtak, ténylegesen az egész párizsi szövetség szerve volt. A lapba olykor a szövetség egyik titkára, Henri Goullé is írt cikkeket. A lap csak hetenként egyszer jelent meg, így mindössze hét száma látott napvilágot. A lapban megjelent cikkek nagyrészét, melyeket Jules Nostag írt, proudhonista utópista nézetek hatottak át. Jellemző ebben a tekintetben Nostag „Szociális forradalom" c. cikke, amely április 23-án jelent meg. A cikk azzal a felhívással végződött, hogy „a dolgozó burzsoázia egyesüljön a néppel a kapitalizmus — a XIX. század e rabszolgarendszere — ellen".62 „A Kommün — municipium" c. cikkében, amely április 16-án jelent meg, helyesen mondotta az 1871 március 18-i forradalomról, hogy ez „reváns az 1848 júniusi napokért'', „annak az örökös harcnak a folytatása, amelyet a munka a tőke ellen vív", „felemelkedés a proletariátus hatalmához". Ugyanebben a cikkben azonban az a hibás állítás is található,- hogy a köztársaság megszilárdítása megszünteti „azt az ellentétet, amely megosztja a proletárok és a tőkések osztályát''.6 3 Más jellege volt .Henri Goullé cikkeinek. Cikkeiben olykor eléggé híven elemezte az események lényegét és a Kommün feladatait. „A Párizsi Kommün —• írta Goullé. a Kommün tagjaihoz intézett felhívásában — most az egyetlen világítótorony, amely utat mutat a proletároknak. Szent ügyet képviseltek, halljátok, akik az elnyomottakat, a nincsteleneket képviselitek, egyszóval mindazokat, akik Párizsban szenvednek fennállásának első napjától. Meg kell mentenetek bennünket! Rajtatok kívül már nincs kiben reménykednünk. Tehát, előre!... Verjétek szét az ellenséget, söpörjetek el mindent, ami a nép útjában ál!... A nép életéről vagy haláláról van szó: a népet meg akarják gyilkolni., de a nép élni akar. A leghumánusabbak azok, akik a legtöbb ellenséget gyilkolnak le".6 4 Goullé vadul gyűlölte a versaillesi ellenforradalmárokat, akik kíméletlenül leszámolnak a foglyul ejtett kommünárdokkal, s ez a gyűlölete arra késztette, hogy a Komműntől erélyes lépéseket és szigorú megtorlást követeljen az ellenségekkel szemben. 00 Marx—Engels. Válogatott levelek. 311. 61 Ugyanott. Részletesebb adatokat Marx és a Kommün kapcsolatáról lásd Marx 1871. június 12-én Beslay-hez intézett levelében. 62 „La Révolution politique et sociale". 4. sz. 1871. április 23. 83 Ugyanott, 3. sz. 1871. április 16. " Ugyanott, 4 .sz. 1871. április 23.
