Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Anpilogov; G. N.: A XVII-XVIII. századi oroszországi parasztháborúk történetírásának főbb kérdései 149
166 G. N. ANPILOGOV a szökött parasztságban és a kozák szegénységben s aihol még hozzá gyengébb is volt az állam hatalmi apparátusa. A felkelésben tevékenyen résztvettek д Volgavidék népei, a mordvinok, a cseremiszek és a csuvasok. Osztályszempontból Razin serege sokkal egyöntetűbb volt, mint Bolotnyikové, mert nem voltak benne nemesú osztagok. Különbözött továbbá a Razin-féle felkelés a Bolotnyikov-felkeléstől abban is, hogy az orosz állam fejlődésének új gazdasági és politikai körülményei között jött létre а XVII. század második felében. Бкког, а XVII. század közepén lejátszódó városi felkelések után az 1649. évi törvénykönyvben véglegesen és jogi formák között is kialakult a jobbágyság és így a jobbágyi és nemzeti elnyomás még jobbam fokozódott. Ez a felkelés is ösztönös, szervezetlen, helyi jellegű és cárhű volt. E felfelés kirobbantója és vezetője éppen úgy, miint а XVIII. századi Jelkelésé, ugyancsak egy kozák volt. A Sztyepán Razin vezetése alatti felkelés leverése után több, mint száz évvel, a XVlll. század második felében, új történeti körülmények között, a nemesi impériumot újra alapjaiban rázta meg az 1773—1775. évi parasztháború, amelynek vezetője Jemelján Pugacsov volt. Ez a felkelés a jobbágyi elnyomás, a nemesség diktatúrája további elmélyülésének és megerősödésének és új, kapitalista viszonyok kialakulásának körülményei között játszódott le. II. Katalin uralkodása alatt a jobbágygazdaságot teljes mértékben hozzáidomították az áru- és pénzviszenyok fejlődésének körülményeihez. Megerősödtek a feudális jobbágytartó és a burzsoá tulajdon közti ellentétek; jelentős mértékben megnövekedett és kiszélesedett a bel- és külkereskedelem. A jobbágyi manufaktúrával egyidőben jelentősen fejlődik a kereskedői manufaktúra és fejlődnek a parasztiparok. Engels, kiemelve a feudális jobbágyelnyomás növekedését а XVIII. századi Oroszországban, így ír: „Péter idejében kezdődött Oroszország külkereskedelme, de csak mezőgazdasági termékeket tudott exportálni. Ez kiváltotta a parasztok elnyomását, ami a kivitel növekedésével párhuzamosan erősödött, hiszen emiatt jött létre, amíg aztán Katalin nem tette teljessé az elnyomást és nem szentesítette törvényhozási úton is. Ez ,a törvényhozás lehetővé tette a földesuraknak, hogy egyre jobban és jobban szorongassák a parasztokat és így az elnyomás egyre erősödjék."23 Hogy Engelsnek ezt a tételét megvilágítsuk, meg kell emlékeznünk II. Katalin két ukázáról. 1765-ben adták ki azt a kegyetlen ukázt, amely megengedte a földbirtokosoknak, hogy parasztjaikat önkényesen kényszermunkára küldjék és ennek az ukáznak a kiegészítéseképpen 1767-ben egy új törvény látott napvilágot, amely eltiltotta a parasztokat kényszermunka terhe mellett, hogy panaszt nyújtsanak be földesuraik ellen. Az osztályharc erős kiszélesedésének, valamint a feudális és burzsoá tulajdon közötti ellentétek fokozódásának körülményei között 1767-ben összehívták a törvényhozói bizottságot egy új törvénykönyv kidolgozása céljából. A bizottság ülésein, továbbá a nemesség és a kereskedők előterjesztéseiben nemcsak a nemesség és a jogaikat és privilégiumaikat kiterjeszteni akaró kereskedők közötti harc tükröződik vissza, hanem megtaláljuk azokban a jobbágyviszonyok elleni tiltakozást is. Igen jól kifejezésre jutott ez a kozlovi járás képviselőjének, Grigorij Koro hi írnak a felszólalásában, amely a nemesi képviselők élénk ellenkezését váltotta ki. Az 1773—1775. évi Pugacsov-féle parasztháború éppen úgy, mint a Razinféle parasztfelkelés 100 évvel azelőtt, a határvidéken kezdődött. A Jajk-folyó-23 Marx és Engels Művei. XIV. k. 370. Orosz kiadás.
