Századok – 1951

TANULMÁNYOK - Molok; A.: Párizs munkásai a Kommün napjaiban 1

12 A. MOLOK munká&testület csatlakozott a „Kereskedelem, Ipar és Munka Szakszervezeti Szövetségének* programmjához, amely tervet nyújtott be Párizs és Versailles „megegyezésére". A párizsi munkástestületek május 14-én összeült küldöttei erélyesen tiltakoztak az „egyezkedők" hazug állításai ellen. „Nem — jelentették ki határozottan a küldöttek — nem lehetséges semmiféle megegyezés köztünk, dolgozók között, és Versailles roya listái között. Harcolunk a köztársaság ellenségei ellen, akik vad és kíméletlen háborút üzentek nekünk, s ez a harc a szocializmus harca a pénztőkés feudalizmus ellen, a haladás harca a középkori sötétség ellen. Mi győzünk és győzelmünk magával hozza a bérmunka felszabadítását és a népek függetlenségét." A nyilatkozat a következő szavaikkal fejeződik be: „Éljen a Kommün! Éljen a Szociális Világköztársaság!"51 A Kommün napjaiban a párizsi proletár társadalmi szervezetek között különleges szerepe volt az Internacionálé szekcióinak, amelyek egy szövetségben (fédération) egyesültek. E szövetség élén az akkori francia szocialista mozgalom olyan ismert harcosai állottak, mint Varlin, Theisz, Frankel, Goullé (az első három a Kommün tagja volt). Közvetlenül a március 18-i forradalom előtt az Internacionálé párizsi szekciói rendkívül nehéz helyzetben voltak. Ez világosan kitűnik a Szövetségi Tanács 1871 januári és februári gyűléseinek jegyzőkönyvéből. Ezeken az üléseken rámutattak arra, hogy a háború és az ostrom végzetes hatással volt a szervezetre, hogy „a szekciók felbomlottak és tagjaik szétszéledtek", hogy az Internacionálé tagjainak Párizsban van „erkölcsi erejük", de nincs „anyagi erejük", hogy az „egyesülés sok tagja nem érti meg az egyesülés céljait", hogy a munkanélküliség megnehezíti a szekciók helyreállítását, hogy a tagsági dijak rendszertelenül folynak be, hogy a Szövetségi Tanácsnak ninos saját sajtószerve, hogy nincsen pénze nagyobharányú vidéki propaganda kifejtésére, hogy a párizsi szövetség és a Főtanács közötti kapcsolat rendkívül gyenge.5

2 A párizsi szekciók vezetőségének volt a hibája, hogy a szekciókban ilyen állapotok uralkodtak, mert a vezetőségben még túlságosan erős volt a proudhonista hatás és mert még nem ismerték fel eléggé a politikai harc jelentőségét. Igaz, hogy a párizsi szövetség egyes vezetői (Assi, Varlin, Avrial, Duval stb.) aktívan részt vettek a március 18-i forradalomban. De a szervezet általában várakozó álláspontra helyezkedett és nem irányította az események menetét. Benoît Maion, a Szövetségi Tanács taigja, még a Nemzetőrség Központi Bizottsága ellen is fellépett és aláírta azt a kiáltványt, amelyet a párizsi kerületi elöljárók és a Nemzetgyűlés képviselői adtak ki. Malonnak ezt a lépését elítélte a Szövetségi Tanács néhány tagja, akik résztvettek a március 23-i és 29-i üléseken.53

Még azt is elhatározták, hogy visszahívják Maiont és magyarázatot kérnek tőle^ezzel kapcsolatban. A párizsi szekciók Szövetségi Tanácsa a komműnválasztásokon a Munkásegyesületek Szövetségi Kamarájával együtt lépett fel. Március 23-án mindkét szervezet képviselői közös felhívással fordultak a dolgozókhoz, s ebben a felhívásban kifejtették az eseményekkel kapcsolatos nézetüket, kifejtették, hogy miképpen értelmezik a március 18-i forradalom feladatait és céljait, kifejezést adtak annak a meggyőződésüknek, hogy „Párizs népe becsületbeli kötelességének tekinti majd, hogy a Komműnre szavazzon".54 61

„Journal Officiel", 1871 május 15. 52 „Les séances officielles de l'Internationale à Paris pendant le siège et pendant la Commune". Párizs, 1872. 37. 58, 68—69. 63 „Les séances officielles de l'Internationale à Paris..." 143, 159—160. 54 „Murailles politiques françaises". II. köt. 52—53.