Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Molok; A.: Párizs munkásai a Kommün napjaiban 1
PÁRIZS MUNKÁSAI A KOMMÜN NAPJAIBAN 13 Ebben a cikkemben nem áll módomban részletesebben foglalkozni ezzel az okmánnyal, amelyet igen erősen áthat a proudhonista szellem.5 5 A Kommün tagjai közé tartozott az Internacionálenak több mint 30 tagja. Többségük (csaknem kétharmad) proudhonista volt (részben jobboldali, részben baloldali proudhonista), a többiek blamquisták, és csak egy (Serraillier) állt közel a marxizmushoz. Ez a körülmény arra vezetett, hogy az Internacionálé tagjai a Komműnben nem alkottak egységes csoportot, amely helyesen irányíthatta volna á munkásosztály első kormányának politikáját és sikerrel leküzdhette volna a kispolgári demokraták és a kispolgári szocialisták káros hatását. Az Internacionálé tagjai ehelyett részben a Kommün blanquistajakobinus „többségének" frakciójához, részben a proudhonista „kisebbség" frakciójához csatlakoztak. Az Internacionálé párizsi szekciói mindamellett nagy számmal adtak a Komműnnek odaadó, tehetséges és erélyes vezetőket. Mind magában a Komműnben, mind egyes szerveiben, valamint a társadalmi tömegszervezetek vezetésében és a nemzetőrség parancsnoki karában az Internacionálé sok aktív tagja működött — ezek élenjáró párizsi munkások voltak. Egyeseket közülük fentebb megemlítettünk már, mint politikai klubok és szakszervezetek vezetőit. Az Internacionálé tagjai voltak a Kommün olyan ismert funkcionáriusai is, akik a munkásosztályból kerültek ki, mint például Avrial (a Kommün tagja, a tüzérségi hivatal anyagi osztályának vezetője, directeur du matériel de l'artillerie), Varlin (a Komműnnek és katonai bizottságának tagja), Dereure (a Kommün tagja, az egyik hadsereg biztosa), Duval, (katonai parancsnok, a Kommün tagja), Clémence (a Kommün tagja), Langevin (a Kommün tagja), Pindy (a Kommün tagja, a városháza katonai parancsnoka), Theisz (a Kommün tagja, a postaigazgatóság vezetője). Különösen ki kell emelnünk Eugène Pot-tier proletár költőt, az „Internacionálé'' szerzőjét. A Komiműn hatalomra jutása arra vezetett, hogy az Internacionálé párizsi szekcióinak tevékenysége felélénkült. Ez többek között abban jutott kifejezésre, hogy tervet dolgoztak ki egy új alapszabályzathoz, amely nagyobb jogokat biztosított a Szövetségi Tanácsnak és amely megerősítette a helyi szekciókkal és a munkásszervezetekkel való kapcsolatait.5 6 A párizsi szövetség és a Főtanács között igen gyenge kapcsolat állott fenn s ezt a kapcsolatot főleg August Serrailliernek (francia munkás, a Komműn tagja és egyidejűleg a Főtanács képviselője) és Frankéinak Marxszal folytatott levelezése útján tartották fenn. Marx, aki a Kommün eseményeit, mint „a tömegharc résztvevője", „az őt jellemző lelkesedéssel és szenvedéllyel élte át",5 7 Frankelhez intézett április 26-i levelében arra panaszkodott, hogy a Főtainács semmiféle közléseket nem kap a párizsi szövetségtől.5 8 Csak egy olyan levél maradt ránk, amelyet Frankel a- Kommün időjén Párizsból Marxhoz intézett. Ebben a levélben, amely április végén kelt, a munka- és cserebizottság küldötte tanácsot kért Marxtól azokhoz a reformokhoz, amelyeket „a közmunkaügyek főosztályában" tervezett. Frankel ugyanebben a levélben kifejezte azt a reményét, hogy Marx minden tőle telhetőt megtesz, hogy megmagyarázza „valamennyi népnek, valamennyi munkásnak, és különösen a németeknek, hogy a Párizsi Komműnnek semmi köze sincs a régii német községhez".59 Nem maradt meg az a levél sem, amelyet Frankel és Varlin intézett Marxhoz, és amelyről Marx megemlékezik hozzájuk intézett május 13-i levelében. Az Internacionálé zseniális vezére ebben a levélben igen értékes tanácsokat adott a Kommün tag-4 56 Lásd A. Kerzsencev. Id. mű 236. 58 „Les séances officielles de l'Internationale à Paris.. ." 105—122, 160, 67 Lenin Marx, Engels. Marxizmus. Szikra, 1949. 167. 58 Marx—Engels. Müvei. XXVI. köt. 112. (oroszul). 59 „Az I. Internacionálé a Párizsi Kommün napjaiban''. 196. (oroszul).
