Századok – 1951

TANULMÁNYOK - Molok; A.: Párizs munkásai a Kommün napjaiban 1

PÁRIZS MUNKÁSAI A KOMMÜN NAPJAIBAN 11 béreket, követelték a régi béreket és azzal fenyegettek, hogy ellenkező esetben termelőszövetkezetekbe tömörülnek és „saját javukra tartják üzemben az említett vállalatot". „Ideje, hogy véget vessünk ennek... — írták a munkásnők. —Ideje, hogy örökre levessük a zsarnokságnak ezt a gyűlölt igáját és bátran, minden erőnkkel küzdjünk igazságos bérért és a munka szabadságáért!"4

" Ez az okmány világos bizonyítéka annak, miképpen növekedett meg a Kommün hatására Párizs dolgozó nőinek öntudata. A Kommün május 12-i ülésén Frankel beszámolt arról, hogy milyen eredményekre jutottak azoknak a szerződéseknek a felülvizsgálata során, amelyeket a Kommün hadbiztossága magánvállalkozókkal katonai egyenruhák készítésére vonatkozólag kötött. A beszámolóból kitűnt, hogy a szállítók április 25-től jelentősen csökkentették az árakat, s ennek a következménye az volt, hogy a munkabérek csaknem felükre csökkentek (s ugyanakkor rosszabbodott a gyártott felszerelés minősége). A beszámolóban azt javasolta, hogy az egyenruhák darabárát a régi színvonalon tartsák és hogy a rendeléseket „a lehetőség szerint a szabóipari munkások testületének adják át". A beszámoló végén közölte, hogy ez a szervezet már beterjesztett a Komműnhöz egy „kollektív szerződést, amely a szabók testületének 20—30.000 munkását a Kommün rendelkezésére boosátja". Frankel a beszámolót és a beszámolóban tett javaslatot alátámasztva kijelentette: „Nem szabad elfelejtenünk, hogy a március 18-i forradalmat kizárólag a munkásosztály hajtotta végre. Ha semmit sem teszünk ennek az osztálynak az érdekében mi, akik a társadalmi egyenlőséget választottuk elvünknek, akkor semmi értelmét sem látom a Kommün fennállásának."49 Ennek a kérdésnek a megvitatása azzal ért véget, hogy dekrétumot hoztak, amely másnap nyilvánosságra került. A dekrétum azzal bízta meg a munka- és cserebizottságot, hogy vizsgálja felül a korábban megkötött szerződéseket, azt javasolta, hogy a jövőben közvetlenül a munkástestületekkel kössék meg a szerződéseket, vagy mindenesetre előnyben részesítsék ezeket, és megállapította, hogy „a szerződés feltételeit és az árakat a hadbiztosság, a testület szakszervezeti kamarája és a munika- és cserebizottság küldöttsége fogja megállapítaini (a kiküldött és a pénzügyi bizottság beleegyezésével). A dekrétum külön megállapította, hogy a Kommün rendeléseivel kapcsolatős szerződések feltételeiben „ki kell kötni a minimális napi vagy darabbért, amely az adott rendelésen dolgozó munkásoknak és munkásnőknek jár".5

0 A május 13-i dekrétum a párizsi dolgozók igen fontos vívmánya volt, de, minthogy néhány héttel a Kommün bukása előtt adták ki, nem tudott persze komoly gyakorlati eredményeket felmutatni. Ragyogó példa a Kommün kormányának és a proletár társadalmi szervezeteknek az együttműködésére az a tény, hogy a munka- és cserebizottság a női munka megszervezésébe bevonta a Párizs védelmére és a sebesültek megsegítésére alakított nőszövetség központi vezetőségét. Ezenkívül ennek kellett megszerveznie a »munkásnők szakszervezeteit. Május 18-ra kitűzték a párizsi munkásnők közgyűlését, hogy minden egyes testület küldötteket válasszon szakszervezeti kamarájába; a továbbiakban szövetségi kamara alakítását javasolták, amelynek célja az lett volna, hogy egyesítse valamennyi női szakszervezetet. Az események megakadályozták ezeknek a terveknek a megvalósítását. A burzsoá lapok viszályt akartak szítani a Kommün kormánya és Párizs dolgozói között s ezért különféle hazug híreket terjesztettek arról, hogy 50 48

„Le Vengeur", 47. sz. 1871 május 14. 40 „Procès-Verbaux de la Commune de 1871". II. köt. 352. 50

..Journal Officiel", 1871 május 14.