Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Molok; A.: Párizs munkásai a Kommün napjaiban 1
10 A. MOLOK adott a munkásosztálynak ilyen kedvező alkalmat. На nem éinénk ezzel az alkalommal, elárulnánk д munka felszabadításának ügyét".44 Május 15-én összeül valamennyi párizsi munkásszervezet küldöttednek első közgyűlése. A „Munkavizsgáló és munkaszervező bizottság" (Commission d'enquête et d'organisation du travail) második közgyűlését május 18-гд tűzték ki. Ezen a közgyűlésen az első gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása után meg kellett vitatni a szervezeti szabályzatot.45 Sajnos, nem áll rendelkezésünkre sem ennek a szervezeti szabályzatnak a szövege, sem a két közgyűlés jegyzőkönyve. De már az д tény, hogy ezeket a közgyűléseket egybehívták, arról tanúskodik, hogy a párizsi munkásszövetségek az elhagyott műhelyekről szóló dekrétum kiadásától eltelt egy hónap alatt eléggé komoly szervezeti munkát végeztek. Kétségtelen azonban, hogy a proudhonizmus, amelyet a francia munkásmozgalomban a Kommün kikiáltásáig még nem sikerült teljesen felszámolni, fékezte a szakszervezetek és a termelőszövetkezetek fejlődését, minthogy Proudhon hű követői tagadták az ilyen szervezetek szükségességét. A „Munkavizsgáló és munkaszervező bizottságban" vezetőszerepe volt végrehajtó irodájának, amely hét tagból állott. Tagja volt Delahaye, a mechanikusok szakszervezetének elnöke, két nő: Aline Jacquier és Nathalie Le Mel, a Párizs védelmére és a sebesültek megsegítésére alakult nőszövetség központi bizottságának tagjai. A végrehajtó irodának mind a hét tagja szocialista volt, mindannyian aktívan dolgoztak az Internacionálé párizsi szövetségében. A Kommün rövid ideig tartó fennállása miatt nem tudta megvalósítani az elhagyott műhelyekről szóló dekrétumát De az a lelkesedés, amelyet ez a dekrétum a párizsi dolgozók körében kiváltott, hozzájárult a munkásszervezetek: mind a szakszervezetek, mind a termelőszövetkezetek fejlődéséhez és megerősödéséhez. Különösen nagy munkalendület és politikai lelkesedés volt tapasztalható az acélöntőmunkások körében. Lapuelle, az acélöntők egyesülete igazgatási tanácsának titkára, levéllel fordult a „Szociális forradalom" c. lap szerkesztőségéhez, s ebben a levélben közölte: „Ma megkezdjük ,az. öntést, s az első lövedék, amely műhelyeinkből kikerül, elviszi majd válaszunkat a versaillesieknek, akik ellenségei a dolgozók felszabadításálnak."46 A Kommün iránti lelkes odaadás szelleme árad a fémmunkások más okmányaiból is: a louvrei fegyver javító műhelyek alapszabályzatára gondolunk. Ez az alapszabályzat május 3-án kelt és a műhelynek, amelyben választott tanács útján munkásellenőrzést létesítettek, 105 munkása és tisztviselője írta alá. Az alapszabályzat 15. pontja megállapítja, hogy „a tanács, olyan esetekben, amikor fegyverek azonnali megjavítására érkezik intézkedés, kivételképpen, a Kommün védelmének érdekeit figyelembe véve, a rendelés sürgőssége folytán túlórákat engedélyezhet... amelyek díjazásánál azonban semmiféle pótdíjat nem fizet az egyes munkásokra megállapított- munkabéren felül". Igen tanulságos ennek az alapszabályzatnak 16. pontja is, amely a műhelyekben éjjeli szolgálatot rendelt el, de kikötötte, hogy „a Kommün, figyelembe véve a mai helyzetet és azt, hogy az állam pénzével a lehető legnagyobb mértékben takarékoskodni kell, nem köteles ezeket az éjjeli szolgálatokat díjazni'.4 7 Igen aktívak voltak a szabóipari munkások és munkásnők is. Május 14-én a lapokban közzétették azt a határozatot, amelyet a X. kerület nemzetőrségi egyenruhákat készítő „szabónőinek csoportja" hozott. A szabónők tiltakoztak az ellen, hogy a vállalkozók csökkentették a munka" „Paris libre". 9. sz. 1871 április 20. 15 „Journal Officiel", 1871 május 15. 48 „La Sociale", 39. sz. 1871 május 8. 47 „Journal Officiel", 1871 május 21.
