Századok – 1951

TANULMÁNYOK - Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc tiszántúli hadjárata 30

RÁKÓCZI TISZÁNTÚLI HADJÁRATA 11)7 a ira kér, kíséreljem meg a rohaimot azon a -helyen, melyet polgárság védelmez. A polgárság hajlandó támogatni vállalkozásomat és őket küldte, hogy vezetőkül szolgáljanak és megmutassák a folyó gázlóit, melyeken a szárazság és a Pálfalvánál emelt gát következtében a gyalogság könnyűszerrel átkelhet. De sietni kell a rohammal, mert félő, hogy késedelem esetén a titok kitudódik, vagy a folyó az esőktől megdagad és nem lehet rajta átgázolni." Senmyey azt a tanácsot adta a fejedelemnek, hogy csellel gyengítse az ellenség erejét: csalják ki lovasai az ellenséges lovasságot a várból, s míg egymással csatáznak, a rejtekben elhelyezett gyalogság támadja meg a várost. Rákóczi így is cselekedett: gyalogjait és lovasainak egy részét az éj sötétjében észrevétlenül helyezte el a szatmáriak által kijelölt lcsállásokban, ahol a magasnövésű kukorica jól takarta őket, lovasságát pedig „a városkaputól kissé távolabb eső szőlőkben" állította fel. Mikor a nap felkelt, háromnégy lovasszázadot küldött az őrség ingerlésére. A haditerv nem vált be, az őrség most nem tört ki a kurucokra, mert lovasainak jórésze éjtszakai portyán volt Namény felé. Ha ezt a csapatot a kuruc lovasság el tudta volna zárni a vár kapujától, a csel mégis sikerült volna. Midőn egy nagy porfelleg jöttüket jelezte, a kurucok „parancsra se várva, rendetlenül előrenyomultak", de a németek vágtatni kezdtek és még idején elérték a kaput. À talpasok támadása azonban jól indult: éppen akkor törtek rá a városra, mikor az éjtszakai őrködésen eltörődött polgárok és nemesek nyugovóra tértek. Az őrség nem tudott ellenállni a 40 zászlóalja gyalog és 20 zászlóalja lovas támadásának. Mindjárt a roíhaim első lendületében eljutottak a református templomig és az iskoláig, s a toronyra feltűzték a kuruc zászlót. Elözönlötték az utcákat és tereket, s az őrhelyeket mind elfoglalták. ,,Könnyűszerrel elvághatták volna a németeket a vár bejáratától, ha nem oszlottak volna szét fosztogatni." A generális így is csaknem kirekedt a várból. A frissen emelt sáncok jó szolgálatot tettek építőiknek: az ide bemenekült őrség puskatűzzel fogadta a református iskolából előtörő kurucokat és a várbeli ágyúk segítségével szörnyű pusztítást viitt végbe közöttük. Glöckelsperg végül is belátta, hogy a várost nem tudja tartani és csapatait visszavonta a palánkokba. Néhány ágyút is sikerült visszahúzniok a városból, egy török ágyú és két rézmozsár azonban a kurucok zsákmánya lett.274 A város teljesen elpusztult az ostrom alatt, egy tyúkól sem maradt épen. Az elöljáróság egy része megmaradt a császár hűségében, s a várba húzódott, maga a bíró is, Szögyéni Sámuel két esküdtjével: az öreg Bagoméri Istvánnal és egy Kegyes nevű csizmadiával. A lakosok a szatmári szőlőhegyen telepedtek le, egy részük kurucnak állott.®75 Október első napjaiban a fejedelem kísérletet tett rá,, hogy a várat megadásra bírja Elsején korán reggel egy kuruc csapat fehér zászlóval, zászlójelekkel adta -tudtára a hevesen ágyúzó várbelieknek, hogy üzenettel jött. A generális adjutánsát, Kobilka kapitányt, küldötte a követek elé a Szamos partjára, majd a vár kapujában meg is hallgatta őket. Szalay Pál ezereskapi-274

Mémoires, V. 74—77. — Diarium: szept. 28. 275

Diarium: szept. 29—30. — Sarkadi-Nagy, 260. — (Debreceni Ember Pál), História ecclesiae reformatae. Trajocti ad Rhenum, 1728. 620. — „Nagyságod hűségére való kijövetelünk után — írják a szatmári lakosok — kik lakosink közül szőlőhegyeinkrül és edgvünnen is, másunnan is a táborra bevitettettek, generális Sennyei István uram által Nagyságod hűsegére obligáltattanak és nem zászló alá. Pro interim — míg a város dolga elválnék — bizattattanak volt rész szerént akkori udvari hadnagy Kállai Ferenc uramra, rész szerént ugyan városunkbeli Borbély Sámuel és Pándi János interimális hadnagyok gondviselések alá Esze Thamás kapitány uram ezerében. Méltóztatott volt Nagyságod optiót adtni hogy akiknek tettzenék, adnák magokat a hadra, az kiknek nem, maradnának a várasi állapotban. Amint hogy némelyek adták magokat a hadra s ma is ott vadnak, némellyek pedig a concivistaság mellett maradtanak". (F.xtr. Inst. 381. 1704. dec. 10. In arcé Galgócz. — O. L. Lymbus. Ser. I. fasc. 71.)