Századok – 1951
TANULMÁNYOK - Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc tiszántúli hadjárata 30
108 ESZiE TAMÁS tany2TM és Raffelsperger kapitány, aki korábban a császáriaknál szolgált, s zászlótartó volt a Montecucculi-regimentben, terjesztették elő Rákóczi kívánságát: Glöckelsperg adja át a várat, hiszen sok reménysége nem lehet megtartására. A kurucok egymásután foglalják el a várakat, már Váradot, Kassát és Tokajt is körülvették, s győzelemről győzelemre haladnak, míg a császár védekezni is alig tud a franciákkal és a bajorokkal szemben. A generális nagy öntudattal hárította el a fejedelem ajánlatát: Rákóczi lázadó, a népet törvényes királya ellen bujtogatja, a császár majd megtalálja a módját annak, mint kell a felkelést levernie. De hogy is juthat eszébe olyan, hogy egy erős vár, amelyben egy tábornok, két ezredes, két őrnagy, több százados, elégséges lovasság, gyalogság, tüzérség van, s élelemmel is bőven rendelkezik, megadja magát! Ha kell néki, foglalja el erővel! A követség előtt Glöckelsperg szóba hozta a foglyok kicserélését, de csak abban egyezitek meg, hogy a kurucok Hockmart, a Szentbenedeknél nem régiben elfogott székely vicekapitányt kiadják Szekeresá Nagy István fiáért, ötödikén egy Németi felől közelítő kuruc csapat levelet hozott a generálisnak, de az visszaküldte, mondván, hogy több levelet nem akar látni.277 A fejedelem a vár ostromával felelt a visszautasításra. Az őrség arra számított, hogy október 4-én, Szent Ferenc napján a kurucok valami nevezetes cselekedetet fognak véghezvinni urok tiszteletére, de ezen az esős napon nem is gondolhattak ilyenre. Hatodikán éjjel egy óra tájban azonban váratlanul két oldalról is megrohanták a várat. Az egyik gyalogságii oszlop a város felől támadott „szörnyű üvöltéssel", a másik a Szamos holtága felől. Az előbbiek támadását a palánkokban levő őrség puskatűzzel megállította, az utóbbiak a németi hidat védő erődítményre már kitűzték a zászlót, de a makacsul védekező németek végül ezeket is visszavetették. A másfél órás éjtszakai harcban a kurucok legalább háromszáz halottat vesztettek. Rákóczi a kudarcot tisztjei mulasztására vezette vissza: „a roham nem sikerült", mert „nem érkezett idejében a támogatás".27 8 A két szatmári ostrom: a városé és a váré, a nyi.lt színvallás ideje volt a németek soraiban harcoló magyar katonák és a német oltalom alá húzódott magyar urak, továbbá a kurucok táborában szolgáló német katonák számára. A várban a város megvétele után nem maradt magyar származású lovaskatona és gyalogos hajdú, mind átment Rákóczihoz. A nemesek közül is sokan elérkezettnek látták az időt a színvallásra és kuruccá lettek. A vár ostroma után, nyolcadikán, a nemeseknek egy kis csapata szökik át a fejedelem táborára, midőn élelemszerzés ürügye alatt kiimegy a várból. Soós János279 és Bárczay Zsigmond26 0 nemsokára ezereskapitányként harcolnak a nemzeti ügy mellett. Az átpártolt német katonákat Rákóczi először a vár ostrománál vetette tűzbe, nyilván azért, hogy a legnehezebb próba idején tegyenek bizonyságot 276 „Feleségének édesapját, néhai L. Keczer Andrást ezen magyar ügy mellett irtóztató halállal, fiával és két veivel edgyütt megölték." (Szalay Pál uramnak Keczer András jószága iránt való pátens. Tokaji tábor, okt. 18. Prot. Exp. 8.) 277 Diarium: okt. 1, 5. 278 Mémoires, V. 1Ь—П. — Diarium: okt. 6. 278 A nemesek átpártolása 1. Diarium: okt. 8. — Rákóczi a tornóci táboron 1704. nov. 22-én visszaadatja Sóvári Soós Jánosnak és Istvánnak a „Szepesi Camarátul törvénytelenül elfogalt Sóvár nevü falujokat". (Usz Bálintnak szóló rendelete: Prot. Exp. 96.) 280 „Midőn Szathniárt ő Nagysága megszállotta vala, azon városnak akkori elégésével mindennemű belső értékem, örökös jószágaimról való hasznos leveleim ott vesztek" — írja Forgách Simonnak szóló levelében 1705. márc. 18-án Keresdről. (O. L. Lymbus. Ser. I. fasc. 72—73.) Nemesi kúriáját négy jobbágyával, szőllejét is. 500 forintig zálogba vetette, mikor a fejedelem Eperjes alá küldte, „nem lévén semmi hadi készülete".
