Századok – 1950
Tanulmányok - Kovács Endre: Bem József és a magyar szabadságharc. 1
BEM JÓZSEF ÉS A MAGYAR SZABADSÁGHARC 5 a keleteurópai népek felszabadításának szemszögéből. Szeme a cári biroda lom elnyomott tömegeire irányul. „Ami pedig az oroszországi szociális forradalmat illeti, ilyen mozgalmat a mi fölkelésünk idézhet elő; mert ha megadjuk a tulajdonjogot a mi parasztjainknak és felszabadítjuk őket mindenféle szolgáltatás alól, akkor propagandánk könnyen eljut a moszkvai birtokosok népéhez és megingathatja az egész orosz államot." A lengyel parasztság felszabadítása útján forradalmasítani az orosz parasztot, a lengyel nép függetlenségi harcát összekötni a szomszéd népek szociális harcával, íme, ezek Bem gondolatai 1846-ban. Bem itt azokhoz a lengyel demokratákhoz jut el, akik az 1831. évi kudarc után nyomban felismerték, hogy a nemzeti felszabadulás ügye elválaszthatatlan & parasztság ügyétől. A hontalanság keserű környezetében eltöltött hosszú évek az ő szemét is felnyitják; most már maga is tisztában van azzal, hogy a lengyel fölkelés egyik legfőbb hiánya a parasztság kérdésének elhanyagolása volt. Ezért nem álltaik a fölkelés mögött tömegek, ezért hiányzott belőle mindaz a társadalmi erő, amelyből a forradalom sikere kisarjadhatott volna. Engels mutatott rá arra, hogy a lengyel fölkelés csak úgy győzhetett volna, ha vezetői össznemaeti fölkelést robbantanak ki mindhárom övezetben; ha a harc nemcsak Lengyelországnak egy kis darabjáért folyik, hanem a fölkelők előtt egv olyan l>engyelország megalkotása lebeg, mely önálló életre képes, valamennyi etnográfiailag lengyel területet egy raaigy birodalomban egyesíti s amelynek egyúttal kijárata van a Baltikumra is. Az ilyen Lengyelország csak egy felszabadító parasztháború útján jöhetett volna létre, mely egyesítette volna a falut a várossal, a parasztot a demokratikus városi elemekkel. Mindennek feltétele az lett volna, hogy a paraszt földet kapjon. Bem 1846. évi brosúrája a lengyel nemzeti felkelés ügyét szorosan összeköti az esedékes jobbágyfelszabadítás ügyével. Az agrárkérdés fontosságára a Hôtel Lambert arisztokratái és nemesei is ráébredtek; különösen az 1846-os galíciai események után. A jobbágyfelszabadítás kérdése egész Európában napirenden volt, sőt Lengyelországban a krakkói véres fölkelés után éppen azt látjuk, hogy maga a nemesség az, amely magáévá teszi a parasztság felszabadításának gondolatát, mint ahogy az 1848-as demokratikus eszméknek is terjesztője lesz. Am Bemet ezekben az években éppen az választja ej az arisztokrata lengyel emigráció tagjaitól, hogy míg azok azért teszik magukévá a parasztság felszabadításának eszméjét, mert félnek a nép „bosszújá"tól, — addig Bem agyában egy szociális forradalom lehetősége nem rémületet, hanem hitet kelt aziránt, hogy éppen a szociális forradalom segítségével sikerül hazáját visszaszereznie. Az arisztokrata emigráció a jobbágyság eltörlésétől a parasztságnak bizonyos mértékű „semlegesítését" remélte. Czartorybkit, Rzewuskit, Lubomirskit, Dzieciuszyckit és a többi „jó példával" előljáró lengyel mágnást az általános népforradalomtól való rettegés sodorta abba az „őrült heroizmus''-Ьа,11 hogy a maguk birtokán megszüntessék л jobbágyságot. 1848-ban azonban már ez sem volt elég; az agrárkérdés megoldása ekkor már feltételezte a földosztást, amiről természetesen az arisztokraták programmjában nem esett szó. Bem ezekben az időkben már távol volt a Hôtel Lambert arisztokratáinak gondolkodásától. Az elnyomott nép széles felkelésének megszervezésére irányuló vágya vezeti 1848-ban Galíciába, ahol akkoriban r.z emigráció működésének súlypontja volt s próbálja régi tekintélyének vonzóerejére építve megszervezni az ottani nép nagy felkelését az osztrák elnyomó ellen. Nem 11 Kalina: Galicja i Krakow pod panowaniem rustriackim 1898. 173. 1.
