Századok – 1950
Tanulmányok - Réti László: A Bethlen-Peyer paktum. 37
RÉTI LÁSZLÓ a párt kiküldötteit nevez meg, „aki a külügyminisztériummal az összeköttetést állandóan fenntartja". Ez volt a megállapodás, a hírhedt paktum. Bátran mondhatjuk, hogy az ellenforradalom negyedszázadán keresztül ez volt a mintája, első szabatos megfogalmazása a szociáldemokrácia és az ellenforradalmi rendszer békés és szoros együttműködésének. Nem változtat ezen semmit az a tény, hogy a szociáldemokraták 1924-ben, amikor napvilágra került, megtagadták ezt a paktumot és tagadták, hogy valaha is betartották volna. Persze, voltak a paktumnak olyan lényegtelen vagy viszonylag lényegtelen pontjai, amelyek nem valósultak meg, vagy megvalósításuk során módosultak. Nem tudjuk például, hogy neveztek-e ki a megállapodás szerint, külön kiküldöttet a külügyminisztériumhoz. De tudjuk, hogy az egész negyedszázad alatt kényesen vigyáztak arra, hogy ne ártsanak az ellenforradalmi rendszer külpolitikai érdekeinek és hogy támogassák annak külföldi hitelkéréseit. Igaz, hogy nem szakítottak az emigrációval, de erre vonatkozólag nyilván volt későbbi külön megállapodásuk Bethlenékkel, hiszen a szociáldemokrata emigráció vezetői (Garami, Buchinger) később ugyanennek a Bethlen-kormánynak külön engedélyével haza is jöhettek. Lehettek és voltak tehát a paktumnak olyan viszonylag kisebb jelentőségű pontjai, amelyeket a körülmények változásával nem hajtottak végre szószerint. A lényeg azonban az, hogy a magyarországi szooiáldemokraták a paktum összes döntő jelentőségű pontjait és feltételeit nemcsak az 1924-es nyilvánosságra hozatalig, hanem azután is szigorúan betartották és egész működésük alapjának tekintették. Mert mi volt a paktum lényege? Lényege volt az, hogy a szociáldemokrácia készségesen beleilleszkedik az ellenforradalmi rendszerbe. Lényege volt, hogy a magyarországi szociáldemokraták a munkásosztály új társadalmi rendért, a kapitalista kizsákmányolás megszüntetéséért folytatott harcát ténylegesen megtagadták. Lényege az volt, hogy a tőko és munka közötti mindennapi konkrét harcokban elárulták a munkásosztály érdekeit és a tőkések oldalára állottak. És lényege volt végül az, hogy közreműködtek a forradalmi munkásmozgalom, a Kommunista Párt üldözésében és elnyomásában. Állíthatja-fe valaki, hogy a szociáldemokrácia a paktumnak ezeket a lényeges és alapvető tételeit az ellenforradalmi rendszer idején bármikor is megtagadta volna? A paktum szellemét és lényegét tehát a szociáldemokrata párt kezdettől fogva mindvégig pontosan és következetesen betartotta, mert ez az osztályáTulás természetes következménye volt! V. Alig száradt meg a tinta a paktum utolsó oldalára kanyarított aláírásokon, amikor a felek már hozzáláttak a vállalt kötelezettségek teljesítéséhez. A paktum első feltétele, amely nem szerepelt ugyan a szövegben, de amit mindkét fél természetesnek tartott és éveken keresztül szigorúan betartott, a titkosság volt. Nyilvánvaló, hogy már maga az a tény is, hogy a kormány kezében volt egy olyan dokumentum, amelynek nyilvánosságra hozását a szociáldemokrata vezetők érthető okokból nem óhajtották — már maga ez a tény is teljesen kiszolgáltatta őket az uralkodó osztályoknak, ha egyébként is nem szolgálták volna ki őket! Ha a szociáldemokraták tényleg kezdettől fogva nem akarták volna végrehajtani a paktumot, mint ahogy azt később állították, akkor természetes lett volna, hogy nyilvánosságra hozzák és leleplezik a kormány zsaroló manővereit.1 6 46 A titoktartás nem a kormány, hanem a szociáldemokrácia kívánsága volt. A paktum nyilvánosságrahozása után „a miniszterelnökhöz közelálló helyen" így nyilatkoztak erről: A tárgyalások anyaga akkoriban nem került nyilvánosságra, s ez semmiesetre sem a kormányon múlott. A publikálás azért maradt el, mert a szociáldemokrata vezetők a leghatározottabban kifejezték azt a kívánságukat, hogy а tanács-
